Az idén alapításának centenáriumát ünneplő, Kolozsváron 1926 óta megjelenő Korunk a Kárpát-medence egyik legrégebbi, ma is létező magyar nyelvű folyóirata, amely nem csupán az erdélyi magyar tudományos és művelődési életben, közgondolkodásban játszott megkerülhetetlen szerepet, hanem az európai értékeknek az erdélyi kultúrába való beemelésében is. A társadalomtudományi/kulturális/irodalmi folyóirat már indulásakor egy, a romániai magyar művelődésben addig hiányzó – a szellemi élet egészét átfogó – folyóirattípusként jelentkezett, azzal a deklarált szándékkal, miszerint feladatának egyrészt az erdélyi belső viszonyok feltárását és tudatosítását tekinti, másrészt az erdélyi magyar közösségnek az európai eszme- és kultúrközösségbe való bekapcsolását.

 A Korunk jelenleg, 1990 óta harmadik folyamánál tart. A mai Korunk sajátos rovataival és  tematikus tömbjeivel a korai Korunk általánosan művelő koncepcióját ötvözi a szaktudományos folyóirat-irodalom sajátosságaival. Az utóbbi több mint harminc évfolyam számaiban a regionális, kisebbségi és európai identitástudatok definciói mellett a társadalomtudományok minden területén felmerülő aktuális kérdéseknek szentel figyelmet.

Ugyanakkor egyfajta híd szerepét kívánja betölteni az erdélyi és az egyetemes magyar tudománypublikálás között, szerkesztői szándéka szerint egyértelműen a szellemi tájékozódást és az európaiságot kívánja szolgálni, sajátosan kisebbségi szemleként, nemzetiségi intézményként határozva meg önmagát. Főként történelmi, filozófiai néprajzi és más társadalomtudományi tanulmányokat jelentet meg, miközben erőteljesen figyelemmel kíséri az irodalom és a művészetek alakulását. Szerzői között 1990 óta is jelen vannak az erdélyi és kárpát-medencei magyar tudományosság és irodalom releváns képviselői. Ugyanakkor tág teret kínál a kolozsvári és erdélyi egyetemek magyar diákjainak, magiszteri hallgatóknak, doktorandusoknak. 

A folyóirat 1990 óta havonta tematikus összeállításokban hívja fel a figyelmet a művelődési és közélet, illetve a tudomány és irodalom aktuális kérdéseire – általuk egyrészt követve a kulturális mozgásokat, másrészt kezdeményezve az értelmiségi eszmecserék kibontakozását. Egyidejűleg tematikus összeállításoktól függetlenül reagál a tudományosság és a művészetek új megnyilvánulásaira, kiadványaira, betöltve a tudományos-kulturális ismeretterjesztés általános feladatát.

A centenáriumi lapszám a Korunk 1926–2025 között megjelent lapszámainak egyfajta antológiáját kínálja.

A fényképezés kezdeteitől fogva szoros kapcsolatban áll a munkával: a mindennapi tevékenységek, a társadalmi feladatok, a hivatás és a megélhetés képei éppúgy jelen vannak a fotótörténetben, mint a nagyipar vagy a mezőgazdaság dokumentálása. A fotográfia nem csupán esztétikai alkotásokat hozott létre, hanem olyan lenyomatokat is, amelyek megőrizték a munkavégzés sokféle arcát – legyen szó bányászatról, gyári termelésről, kézműves mesterségekről, színházi háttérmunkáról vagy éppen gyermekek mindennapi feladatairól. A lapszám célja, hogy bemutassa, miként válik a munka fotográfiai témává, hogyan formálódnak belőle narratívák, és hogyan képesek a képek a múltat és jelent összekötni. Az írások betekintést nyújtanak a vizuális emlékezet gazdagságába, amely egyszerre őrzi az egyéni sorsokat és a kollektív tapasztalatokat.

A tartalomból: Bán András: Betongyűrűben, Farkas Zsuzsa: Fehérváry Ferenc (1922–1988) munkaábrázolásai az 1950-es évek végén, Fogarasi Klára: A „múltra nyíló ablakok” érdekében, Házas Nikoletta: A fotótörténet mint technológiai képtörténet. Megjegyzések az analóg, a digitális és a szintetikus (fény)képekről, Jakab Tibor: Marx József fotózási munkastílusa és művészi stílusa, Martincsák Kata: Autók a tenger felé, avagy alternatív történetmesélés a Jelenarchívummal a Néprajzi Múzeum fotó és történetgyűjtő kampányával, Szabó-Reznek Eszter: „A színház terv szerint dolgozik”. A romániai színházi élet bürokratizálása a szocializmus első éveiben, Szőcs Levente: Képtelenségből képesség? A Gyergyói DIA eddigi története, Tar Gabriella-Nóra: Családi fényképek és emlékezés Eginald Schlattner Brunnentore (2023) című regényében.

Nemesi rangemelések és címerváltozatok; kolozsvári történelmi házak és a bennünk élők „titkai”; a Házsongárdi temető „üzenetei”; erdélyi botanikus kertek; Jókai Mór parajdi látogatása; a mikházi ferences kolostor malom- és dézsmapere; „székelykedés” 1940–1944 között – ezeket a témákat járja körül a decemberi Korunk első súlypontja.

A lapszám második része a 100 éve elhunyt Márki Sándor történész emlékére rendezett budapesti tudományos konferencián elhangzott előadások szerkesztett változataiból közöl válogatást.

A tartalomból

Bicsok Zoltán: „Mars és Pallasz szolgálatában”. A sepsiszentiványi Henter család két rangemelése és három címerváltozata; Kovács Kiss Gyöngy: Kolozsvári házak és lakóik; Sas Péter: „Házsongárdi fátyol”. A kolozsvári temető poétikája; Gaal György: Az első erdélyi botanikus kert; Miklós Alpár: Jókai Mór a parajdi sóbányában (1853); Sebestyén Mihály: Adalék a mikházi ferences kolostor 20. századi történetéhez; Hermann Gusztáv Mihály: „Székelykedés” a „kicsi magyar világban” (A székely eredetmítosz feléledése 1940 és 1944 között); Erdész Ádám:  Történetírás és emlékezetpolitika mozgó határai Márki Sándor történetírói munkásságában; Hammerstein Judit: Szövetséges vagy fenyegető hatalom Oroszország? Márki Sándor írásai az orosz–magyar kapcsolatokról; Hermann Róbert: A forradalom és szabadságharc első korszerű szintézise: Márki Sándor milleniumi összefoglalója; Kincses Katalin Mária: Kultuszkövető volt-e Márki Sándor? A Rákóczi-életrajz; Toth Szilárd: Egy karrier és egy világkép összeomlása: a román megszállás és Márki Sándor utolsó kolozsvári évei; Szabó E. István: Márki Sándor társadalmi kapcsolatai Kolozsváron (1893–1913).

Nyugtalan színskála

Erdélyi magyar női szerzők

Tanulmánykötet

Szerk. Balázs Imre József

A huszadik század folyamán alig néhány nőírónak sikerült hosszabb távon jelen lennie az erdélyi magyar irodalmi emlékezetben. A kötet 2022-ben megjelent előzménye, Erdélyi magyar nőírók címmel ennek lehetséges strukturális okait vizsgálta, és ugyanakkor előtérbe állított néhány jelentős életművet az elmúlt száz évből, számszerűsítve is a női jelenlét irodalomtörténeti arányait az évszázad irodalmi hagyományában. A folytatásként összeállított kötet tanulmányai újabb egyéni teljesítményeket vizsgálnak, kortárs irodalomtudományi megközelítésmódok felől olvasva jelentős műveket. Az elemzett szerzők névsora: Domokos Eszter, Földes Mária, P. Gulácsy Irén, Harsányi Zimra, M. Hegyi Ilona, Hervay Gizella, Ignácz Rózsa, Marton Lili, Nagy Borbála, Simon Magda, Szépréti Lilla, Telegdi Magda. A kötet írásai a kolozsvári BBTE erdélyi magyar irodalomtörténeti kutatásokat folytató egyetemi műhelyében készültek.

224 oldal

ISBN 978-606-773-040-1

1924-ben indult Kolozsváron az Erdélyi Szépmíves Céh, az erdélyi magyar irodalom reprezentatív könyvkiadója, száz éve kezdett szerveződni az az írócsoport, akiket „helikoni írók” néven ismer az irodalomtörténet. A csoport eszmei hátteréről, a transzilvanizmusról az elmúlt években Boka László szerkesztésében született új kézikönyv, és időről időre újra a politikai érdeklődés homlokterébe is kerül. A Korunk tematikus lapszáma a téma irodalmi, politikatörténeti, színházi, képzőművészeti vonatkozásait vizsgálja, esettanulmányszerűen német és román kulturális kölcsönhatásokkal is foglalkozik. Boka László bevezető tanulmánya a transzilvanizmus történeti változatait és időben változó megközelítéseit foglalja össze átfogó módon. Bárdi Nándor egy Balázs Imre Józseffel folytatott beszélgetésben pontosan dokumentáltan tárgyalja a két világháború közti politikai erdélyiség nagyhatású modelljeit. Antal Balázs a (neo)transzilvanilvanista erdélyi magyar irodalom-vonulat egyfajta alternatívájáról, az erdélyi abszurdról ír, Tompa Andrea pedig amellett érvel tanulmányában, hogy Janovics Jenő kolozsvári színházigazgató számára a Hamlet-szerep nyújtott fogódzókat az új, 1918 utáni kisebbségi helyzet értelmezéséhez. Két további értelmiségi-irodalomtörténészi teljesítményre irányul még kiemelt figyelem a lapszámban: egyrészt Láng Gusztávéra, aki élete utolsó hónapjaiban saját transzilvanizmusmonográfiáján dolgozott. Ennek a könyvnek, amelynek posztumusz megjelenése 2026-ra várható, a Korunk a bevezetőjét közli, Boka László kommentárjával, Balázs Imre József pedig a Láng-életmű Erdély-dimenzióit összegzi. A lapszám másik kiemelt anyaga egy Cs. Gyimesi Éva-kerekasztal írott változata: egykori bölcsészkari kollégái, tanítványai a Gyöngy és homok, illetve az Álom és értelem című, erdélyi tárgyú könyveit olvasták újra. A lapszám további írásainak szerzői: Albu-Balogh Andrea, Bocskor-Salló Lilla, Demény Péter, Filep Tamás Gusztáv, Karácsonyi Zsolt, Keszthelyi György, Lőrincz Ildikó, Vincze Ferenc. A lapszám képanyaga Kolozsi Tibor alkotásainak reprodukcióiból állt össze.1924-ben indult Kolozsváron az Erdélyi Szépmíves Céh, az erdélyi magyar irodalom reprezentatív könyvkiadója, száz éve kezdett szerveződni az az írócsoport, akiket „helikoni írók” néven ismer az irodalomtörténet. A csoport eszmei hátteréről, a transzilvanizmusról az elmúlt években Boka László szerkesztésében született új kézikönyv, és időről időre újra a politikai érdeklődés homlokterébe is kerül. A Korunk tematikus lapszáma a téma irodalmi, politikatörténeti, színházi, képzőművészeti vonatkozásait vizsgálja, esettanulmányszerűen német és román kulturális kölcsönhatásokkal is foglalkozik. Boka László bevezető tanulmánya a transzilvanizmus történeti változatait és időben változó megközelítéseit foglalja össze átfogó módon. Bárdi Nándor egy Balázs Imre Józseffel folytatott beszélgetésben pontosan dokumentáltan tárgyalja a két világháború közti politikai erdélyiség nagyhatású modelljeit. Antal Balázs a (neo)transzilvanilvanista erdélyi magyar irodalom-vonulat egyfajta alternatívájáról, az erdélyi abszurdról ír, Tompa Andrea pedig amellett érvel tanulmányában, hogy Janovics Jenő kolozsvári színházigazgató számára a Hamlet-szerep nyújtott fogódzókat az új, 1918 utáni kisebbségi helyzet értelmezéséhez. Két további értelmiségi-irodalomtörténészi teljesítményre irányul még kiemelt figyelem a lapszámban: egyrészt Láng Gusztávéra, aki élete utolsó hónapjaiban saját transzilvanizmusmonográfiáján dolgozott. Ennek a könyvnek, amelynek posztumusz megjelenése 2026-ra várható, a Korunk a bevezetőjét közli, Boka László kommentárjával, Balázs Imre József pedig a Láng-életmű Erdély-dimenzióit összegzi. A lapszám másik kiemelt anyaga egy Cs. Gyimesi Éva-kerekasztal írott változata: egykori bölcsészkari kollégái, tanítványai a Gyöngy és homok, illetve az Álom és értelem című, erdélyi tárgyú könyveit olvasták újra. A lapszám további írásainak szerzői: Albu-Balogh Andrea, Bocskor-Salló Lilla, Demény Péter, Filep Tamás Gusztáv, Karácsonyi Zsolt, Keszthelyi György, Lőrincz Ildikó, Vincze Ferenc. A lapszám képanyaga Kolozsi Tibor alkotásainak reprodukcióiból állt össze.

Csapody Miklós

A kolozsvári epizód

Kolozsvári otthonosságomra több mint fél évszázad elteltével tekinthetek vissza, az után, hogy szegedi diákkoromban a Korunkhoz bejáratos lettem. A szerkesztőségbe és a zenés-verses szombat délelőtti tárlatmegnyitókra, de nem a folyóiratba: a diktatúra bukásáig hivatalosan egy voltam a nagy számban érkező idegenek közül „Helgából”, ahogy Magyarországot nevezte a Securitate. Kolozsvári epizódom azóta folytatásos regénnyé terebélyesedett, amit máig olvasok és írok. Ebből a regényből lett ez a könyv is, amely a Korunkban napvilágot látott több mint félszáz tanulmányból, esszéből kínál válogatást – összefoglalókat és közelképeket az erdélyi magyar művelődés 20. századi történetéből: az irodalomalapítás Trianon utáni hőskorszakáról, Bánffy Miklósról, a transzilvanizmusról és az Erdélyi Fiatalokról Jakabffy Elemér, Mikó Imre, Ligeti Ernő és Jancsó Béla, László Dezső, Méliusz József arcvonásaival, élő és holt barátokról: Bálint Tiborról, Páskándi Gézáról, Láng Gusztávról, Kántor Lajosról, Gáll Ernőről, Fábián Ernőről, Gálfalvi Györgyről, Markó Béláról, Cseke Péterről. A Korunkban mindig arról írhatok, ami foglalkoztat, máskor mások könyvéről, mások az enyémről, ők nekem, én nekik. Köszönöm, hogy a lapban otthon lehetek, a szabad bejárás és a fogadtatás nem eléggé megbecsülhető kincs a zárt ajtók korában.       

284 oldal

ISBN 978–606–773–041–8

A lapszám célja, hogy egy sokrétű, de társadalmi szándékaiban és esztétikájában egyaránt gyakran félreértett mozgalom néhány alapvető erdélyi eredményét tisztázza és újraértékelje, különös tekintettel az épített örökség kérdéseire. Pontosabban annak a kérdésnek a tárgyalása, hogy Bukarest és Budapest földrajzilag, politikailag és szimbolikus értelemben nyilvánvaló hatása mellett mennyire voltak részesei az erdélyi szocializációjú művészek a modernizmus eszméiről folytatott nemzetközi diskurzusnak. Ehhez természetesen a legfontosabb bizonyítékként maguk a megépült épületek szolgálnak. Viszont nem szabad figyelmen kívül hagyni azokat az irodalmi teljesítményeket és beszámolókat sem, amelyek az építészeti terek lélektani, az emberi pszichére gyakorolt hatásáról szólnak. Így kerül a lapszámba Deák Ferenc, Bleyer György és Halász Kálmán mellett Bánffy Miklós is. A modernizmus eszmetörténeti helyének kijelölésében, illetve a modernista ízlés formálásában a hamarosan száz éves jubileumát ünneplő folyóiratnak is kiemelt hely jutott. A lap rendszeresen beszámolt a modernista művészet külföldi fejleményeiről, többször a kor jelentős művészeinek tollából származó cikkek révén. Az összeállítás egyben tisztelgés is ez előtt az örökség előtt. A tartalomból: Anthony Gall – Zuh Deodáth: Egy következetes modern? Kós Károly pályafutása a modernista építés tükrében; Dévényi Tamás: Egy ismeretlen ismerős Kolozsváron. Kozma Lajos társasháza a Majális utcában; Hausmann Cecília: Modern kegyelet A Weinberger mauzóleum és annak egy meg nem valósult terve a Nagyvárad-velencei izraelita temetőben; Mircea Pașca: Bevezetés Nagyvárad két világháború közötti deco-modernista építészetébe; Péterffy Miklós: A Rusu-villa Kolozsváron; Virgil Pop: Bánffy Miklós – a modern ember; Ványolós Endre: Modern (város)építészet az erdélyi széleken, a végeken.

A test ábrázolása és a hozzá kapcsolt képzetek számos megközelítésben váltak
elemzés tárgyává. A lapszám a testkép fogalmának jelentéseit és értelmezéseit
járja körül, ahogyan az egyes területeken, például a művészetekben, a
társadalmi narratívákban vagy a pszichológiában jelenik meg. Kalmár György és
Kassay Réka filmes tanulmányokkal indítanak, hogy aztán a Mű és világa, illetve
a Műhely rovatban újra felbukkanjon a filmművészet: Visky Ábel 2018-as
román filmet, a BBTE Magyar Film és Színházi Intézet doktoranduszai (Benedek
Szabolcs, Farkas Boglárka Angéla, Hatházi Rebeka, Nagy Márton, Sós Timothy)
Virginás Andrea irányításával 2023-as magyar filmeket elemeznek a Magyar
Egyetemi Filmdíj 2025-ös programjának keretében. Egri Petra tanulmánya a
divatmédiában ábrázolt emberi test reprezentációjáról szól, Györgyjakab Enikő
és Kozma Gábor Viktor a színpadon megjelenő testet értelmezik. Kunsági-
Zsohár Anikó és Ferencz Melánia a test lélektani képzeteinek megjelenését
vizsgálja, míg Kányádi András három Casanova-levelet mutat be. A lapszám
további cikkeit Blos-Jáni Melinda, Killyéni András Péter, Szigyártó Erik, Demény
Péter, Vita Emese, László Zsuzsa és Fodor János jegyzi.

Kovács Kiss Gyöngy

A történelem bennünk

A két részre tagolt kötet írásai nagyrészt az Erdélyi Fejedelemség és az azt követő periódus történeti keretébe ágyazódnak úgy, hogy Erdély két, igen meghatározónak tekinthető századának bizonyos históriai aspektusait villantják fel. A tanulmányok között szerepelnek politika-, társadalom-, művelődés- és művészettörténeti vonatkozású szövegek, illetve mikrotörténeti megközelítések, amelyek a városi élet – Kolozsvár, a „civitas primaria” – mindennapjait, egy-egy emblematikus személyiség szerepvállalását vagy a korszak releváns szereplői közti interperszonális kapcsolathálót vizsgálják.

264 oldal

ISBN 978–606–773–021–0