Gáll Ernő
Beszélgetések (1982–1999)
Szerk.: Csapody Miklós
Gáll Ernő (1917-2000) szociológus, filozófus, eszmetörténész a kolozsvári egyetem professzora volt, nemzedékek támogatója és vitapartnere, 1957-tól az újrainduló Korunk főszerkesztője 1984-ben történt lemondatásáig. Életművének három fő munkaterülete három meghatározó karakterjegyet mutat: a kultúraépítés tudatosságát, a szellemi javak (szűkös keretek közt lehetséges) közvetítését, a szabadság- és reményelvű kisebbségi ideológia megalapozását, valamint az eszmetörténetben az erdélyi magyar gondolkodói hagyomány kritikai számbavételét. Filozófiai munkái mellett a sajátosság méltósága ideologémájának megalkotója fő művének a Korunkat tekintette. A szerkesztőségben eltöltött évtizedeiről, küzdelmeiről és sikereiről Számvetés című emlékiratában számolt be (1995). Naplóinak két kötete (2003) után megjelent 1949-2000 között folytatott levelezése is (2009), most pedig legfontosabb, eddig részben fiókban maradt beszélgetésszövegeit veszi kézbe az olvasó. Beszélgetőtársai között akad szociológus, kritikus és hivatásos „életút-kérdező”, akiknek figyelmét a történelmi sorsfordulók, Gáll szellemi alakulásának stációi mellett nem kerülték el a hétköznapok sem, a homályban maradt részletek. A szövegek virtuális időhatárát azonban nem a Ceausescu-rezsim bukása, az 1989-es esztendő legvége képezi. A leghosszabb, talán leggazdagabb vallomásos visszatekintésre nem 1990 után, hanem már 1985-ben sor került. A valóban gondolkodásra ösztönző „interjúkötetek” olyanok, mint Gáll beszélgetései. Talán ennek a kérdező könyvnek és a mai válaszolóknak Gáll Ernő születésének centenáriumán nagyobb szerencséjük lehet egymással, mint volt életében Gállnak legtöbb magyar és román vitapartnerével. (Csapody Miklós)
336 oldal
ISBN 978-606-773-019-7
Félmúlt – jelen: Erdélyben – Európában (1926–2016)
A Korunk alapítása 90. évfordulója alkalmából szervezett konferencia előadásai
Szerk.: Kovács Kiss Gyöngy
A kötetben olvasható tanulmányok egy folyóirat és egy évforduló apropóján íródtak. Az induló, még Dienes László által szerkesztett Korunk 1926-tól kezdve annak az irodalom- és mentalitástörténeti átmenetnek a szellemét fejezte ki, amely a hanyatló avangárd és a születőben lévő újrealista művészet köztes helyén érvényesült. A folyóirat az adott körülmények között új eszményeket, ideálokat keresett. 2016-ban, a kilencvenedik évforduló jegyében, a Korunknak nemcsak az 1926-os pillanathoz kell visszatérnie, de mindahhoz, amit a lap a maga kilencven éve folyamán felhalmozott, jót-rosszat egyaránt, és meg kell történnie a számvetésnek is: mi az, amit 2016-ban, majd száz évvel az indulást követően a folyóirat harmadik folyama tudatosan, többszörös rendszerváltások és történelmi csalódások rendszerességgel bekövetkező tapasztalataival a háta mögött magáénak érez – és mi az, ami a 21. században is vállalható a lap múltjának örökségéből. A tanulmánykötet a kilencvenedik évforduló alkalmából szervezett konferencia előadásainak szerkesztett változatát tartalmazza. A felkért előadók mind szorosan kötődnek a Korunk-műhelyhez, úgy is, mint a folyóirat gyakori és jól ismert szerzői – és többen közülük úgy is, mint a 2007-ben alapított Korunk Akadémia előadói. Szövegeik egyféle tükrét jelentik a Korunknak, a folyóirat közelmúltjának, jelenének és – jövőjének.
208 oldal
ISBN 978-606-773-018-0
Kányádi András
Az intertextualitás ösvényein
Kányádi András, a párizsi INALCO oktatója azok közé tartozik, akik számára a világirodalom tágasan belakható: hozzáférhető és ismerős számára a nagy európai kultúrák és számos közép-európai kultúra irodalma, akár a megírás eredeti nyelvén is. Első kötetében, A képzelet topográfiájában a mítoszkritika megközelítésmódját választotta vándortoposzok és vándormotívumok vizsgálata során, klasszikus és kortárs művekben. Az intertextualitás ösvényein hasonló vállalkozást jelent, ezúttal viszont magára a szövegalakításra, a vendégszövegek beépülésére esik jelentősebb figyelem. A kötet kapcsolható a (klasszikus és kortárs) magyar irodalom oktatásához is, hiszen az intertextualitás jelensége szövegtől szövegig vezet, és az irodalom élő, lélegző szövetét mutatja meg, miközben a hagyományhoz kapcsolódást is feltárja. A kötet tizenkét tanulmánya olyan magyar klasszikusok munkáit elemzi, mint Mikszáth Kálmán, Krúdy Gyula, Márai Sándor, Móricz Zsigmond, Kosztolányi Dezső, és olyan kortársakét, mint Esterházy Péter, Garaczi László, Krasznahorkai László és Térey János – angol, német, francia, orosz és magyar vendégszövegek kontextusában. Ebben az összefüggésrendszerben a magyar irodalom világirodalomként mutatkozik meg, a maga legkonkrétabb valóságában
252 oldal
ISBN 978-606-773-020-3