A kávéházak világát villantja fel a folyóirat augusztusi lapszáma. Az eredetileg kávé fogyasztására szakosodott „vendéglátóipari egység”, amely később éttermi funkciókat is ellátott, az idők folyamán a társasági élet jelentős színterévé vált. Kosztolányi Dezső száz évvel ezelőtt egyszerűen csak kávévárosként emlegette Budapestet. Nem tévedett nagyot, hiszen aligha tehetett volna meg bárki néhány lépést anélkül, hogy ne ütközött volna egy kávéház teraszába, vagy éppen cégérébe.
A tartalomból
MARKÓ BÉLA • Pótkávé; SALY NOÉMI • Kolozsvár kávéház, Budapest 4; SZAKÁCS SZIDÓNIA • Vendéglátás, kávéházak, szabadidő a dualizmus elején Kolozsváron (1870–1880); FAZAKAS LÁSZLÓ • Kolozsvári kaszinók: egyenlőség, politikai semlegesség?; CSAPODY MIKLÓS • A Dumaposta asztaltársaság; BALÁZS IMRE JÓZSEF • A Bánatos Főemlősökhöz címzett fogadó; FERENCZ ZSOLT – NAGY ELEK • Szellemi csemege, irodalom és mecenatúra – múlt és jelen a kávéházban; SEBESTYÉN MIHÁLY • Kávéházak tündöklése és bukása Marosvásárhelyen; SZEKERNYÉS JÁNOS • Mulató polgárok, katonák, ecset- és tollforgatók. Kávéházak ködbe veszett városa a Béga partján; PÉTER I. ZOLTÁN • Kávéházi élet Nagyváradon; GIDÓ CSABA • A Nagy Háború és a székelyudvarhelyiek élelmiszer-, illetve kávétartaléka; ÓZER ÁGNES • Kocsma, vendéglő, kávéház.