Benkő Judit
Albert Annamária
A kötet Albert Annamária, a kolozsvári Állami Magyar Opera énekesnőjének életébe és művészi pályájába nyújt betekintést, egyaránt figyelve a történeti-kulturális összefüggésekre és az aprólékos dokumentálásra. A művésznő 1948. augusztus 1-től a kolozsvári Állami Magyar Opera énekkarának tagja, később az Opera magánénekese, 1992-től örökös tagja, az intézmény megbecsült, széles körben ismert művésze. A könyv kitér énekesi pályájának részleteire, részvételére az Opera számos hazai és nemzetközi sikerének megalapozásában.
A könyv személyes hangvételű, Benkő Judit kérdései az életút és a munkásság beható ismeretéről tesz bizonyságot, és ezáltal rendkívül bensőségessé teszik a könyv hangulatát, akár a művésznőről, akár ismerőseiről, munkatársairól, sikereiről esik szó.
A könyv a Prospero Könyvek című sorozatban jelenik meg, tartalmazza a művésznő életútjára, szerepeire vonatkozó adatokat, fényképeket és kritikarészleteket is közöl.
188 oldal
ISBN 978-973-1960-34-0
Darvay Nagy Adrienne
Stief Magda
Egy kivételes művész pályája és emberi portréja rajzolódik ki a kötetből, amelyet Darvay Nagy Adrienne különleges gonddal állított össze. Stief Magda színészi pályája számos országban zajlott és zajlik – Kolozsvárról indul, Németországban, Svájcban majd egy ideig újra Kolozsváron érkezik újabb és újabb jelentős állomásokhoz. Fontos színházi emberekkel kerül kapcsolatba Stief Magda életútja során – közülük kiemelkedik a Vlad Mugurhoz fűződő intenzíven megélt viszony, amelyet a művészi pálya számos emlékezetes pillanata révén is dokumentálni lehet.
Színháztörténeti és emberi dokumentum a Darvay Nagy Adrienne által összeállított könyv, amely a beszélgetés mellett értelmezéseket, tényanyagot, fényképeket is tartalmaz a Prospero Könyvek hagyományához alkalmazkodva, így teszi áttekinthetővé azokat a szférákat, amelyeket Stief Magda pályája átfog.
188 oldal
ISBN: 978-973-1960-12-8
Székely Sebestyén György
Incze Ferenc (1910–1988)
Száz éve született Incze Ferenc. Koránál fogva az erdélyi magyar művészet nagyörege ő. A század első évtizedében születtek még: Nagy Albert, Tasso Marchini, Szervátiusz Jenő, Incze János Dés, Gáll Ferenc, Mohi Sándor, Fülöp Antal Andor, Miklóssy Gábor, akiket immár az erdélyi magyar művészet mestereiként tartunk számon. Gyűjteményes kiállítások, monográfiák esetenként emlékházak, múzeumok (Szervátiusz Jenő, Incze János Dés) tanúskodnak életművük jelentőségéről. Nagy Albert a humánum festője, Tasso Marchini a „legnagyobb kolorista”, Incze János Dés „a kisváros festője”, Mohi Sándor „kubikos festő”, Fülöp Antal Andor az angyal, Miklóssy Gábor a démon. Mindegyikükhöz jelzők, alapvető jellemvonások társulnak a szakmában. Incze Ferencről mit tudunk? Az elutasított, majd szenvedélyes felkarolt művészt „a mi Inczénk”- nek titulálták, majd szürrealistának nevezték és általában csak az „őrült” előnévvel szokták megkülönböztetni a másik, dési Inczétől.
Mit tudunk róla, életéről, pályafutásáról? Hogyan értékelhető művészete, összetéveszthetetlen formai nyelvezete és mondanivalója? Hogyan viszonyul a többi mester életművéhez és végül hol és hogyan helyezhető el az erdélyi magyar és annál tágabban értelmezett művészet történetében? Ezek azok a kérdések, amelyekre választ keresünk ebben a kötetben, amely elsőként mutatja be Incze pályájának összes időszakát, a kezdeti, alíg ismert művektől egészen azokig a vásznakig, amelyek a sikert meghozták számára.
154 oldal
ISBN 978-973-1960-14-2
Kántor Lajos
Kolozsvári néző
(publicisztikák, a Minerva Művelődési Egyesülettel közös kiadás)
Hol van Kolozsvár helye a világban? Hogy kér helyet a nagyvilág Kolozsvár életében, a jelenben? Erről szól ez a könyv, hétről hétre követve az eseményeket (2009-ben), magyar és hangsúlyosan erdélyi (romániai) magyar nézőpontból, szembesülve folyamatosan különböző román álláspontokkal. Akarva-akaratlanul kortársi történelem ez a könyv, rávetítve múltunkra. Kik vagyunk és merre megyünk, hogyan látnak minket a szomszédok? Sikerül-e megőriznünk az arányérzéket?
Média, irodalom, színház, film ugyancsak szóhoz jut a szerző elmélkedéseiben. A könyv első részében visszatekintés olvasható előző időszakokra, a függelékben pedig a kolozsvári Szabadság legelső, 1989.december 23-i számában közölt, programadó írás, illetve 1990. januári indítás található, egy (remélt) új korszak kezdetén. A kötetvégi névmutató és médiamutató segíti a könnyebb tájékozódást.
164 oldal
ISBN: 978-973-1960-13-5
Kányádi András
A képzelet topográfiája
Mítoszkritikai esszék
A nyugati kultúra alapmítoszai és azok folyamatos újraírásai. Monstrumok, csábítók, a végzet asszonyai. A kötet a mítoszok színeváltozásainak nyomába ered, irodalmi keveredéseik játékát kutatja – szigorú, iskolás rendszerezés és lábjegyzetáradat helyett kötetlen és olvasmányos esszéformában, magyar nyelvterületen újdonságnak számító módszer segítségével. Kányádi András 1995-ben diplomázott a Babeş-Bolyai Tudományegyetem magyar-francia szakán, majd a párizsi Sorbonne-on szerzett doktorátust összehasonlító irodalomból. Előbb szülővárosában, a Babeş-Bolyai Tudományegyetem Bölcsészkarának Magyar Irodalomtudományi Tanszékén tanít világirodalmat, majd 2005-től a párizsi INALCO docense, ahol elsősorban kortárs magyar irodalommal foglalkozik. Főbb kutatási területei a mítoszkritika és a közép-európai eszmetörténet, francia, magyar és angol nyelven publikál.
304 oldal
ISBN 978-973-1960-19-7
Karácsonyi Zsolt
A tér játékai
A virtuális tér és a történelmi idő viszonyának módosulásai Páskándi Géza és Marin Sorescu drámáiban
Aki Páskándi Géza vagy Marin Sorescu drámáit, drámaelméleti írásait veszi szemügyre, rögtön észreveszi, hogy mindkét szerző az abszurd drámairodalom két önálló drámai nyelvet kialakító közép-európai követője. Olyan alkotók ők, akik saját irodalmuk forrásaiból kiindulva, a legfrissebb drámairodalmi változásokra is figyelve jellegzetes, könnyen felismerhető drámai beszédmódot alakítottak ki. A kötet ezzel a jellegzetes beszédmóddal foglalkozik, azzal, hogy az adott, már kialakult drámaírói beszédmód milyen változásokon megy át, amikor a történelmi dráma műfajának bizonyos tartalmi vonatkozásaival szembesül.
A szerző Páskándi Géza és Marin Sorescu egyes drámáinak összehasonlító elemzésével olyan, a dráma belső struktúrájában megnyilvánuló jelenségekre kíván rámutatni, melyek túlmutatnak a két vizsgált szerző alkotásain, ráadásul alkalmasak arra, hogy a drámaelmélet bizonyos vonatkozásaiban új elemzési alapok, új megközelítési módok honosodhassanak meg.
Karácsonyi Zsolt az elemzés során a név, a dialógus és az instrukciók körein belül vizsgálja a drámákban fellelhető tér-projekcióknak és az abszurd, valamint a történelmi idő viszonyának módosulásait, figyelemmel követve azt is, hogy e tér-projekciók kulissza avagy miliő volta milyen mértékben határozza meg az adott drámák további formai illetve tartalmi elemeit. Mindezt úgy, hogy az Adrian Marino által megfogalmazott invariáns-elméletet felhasználva megpróbál az egyes dráma-párok vizsgálata közepette olyan újszerű tartalmi és formai elemeket keresni, amelyek relevánsak lehetnek nem csupán a két szerző hátterének tekinthető nemzeti irodalmak, de a világirodalom vizsgálata esetében is. Nem feledkezik meg arról a lehetőségről sem, hogy a Páskándi és Sorescu művek összehasonlító elemzése közepette új drámaelméleti fogalmak létjogosultságát is megvizsgálja.
232 oldal
ISBN 978-973-1960-22-7
Miklós Ágnes Kata
A szóértés feltételei
Hogyan lesz a hasonló biológiai életkorúakból nemzedék? Mi alapján húzhatók meg a nemzedéki határok? Hogyan fest egy nemzedéki-hatalmi konfliktus az irodalomban? A könyv a hetvenes évek nemzedéki vitáit, csoportosulásait vizsgálja a „harmadik Forrás-nemzedék” íróinak, illetve a „Bretter-iskola” esszéíróinak nemzedéki stratégiáira összpontosítva.
312 oldal
ISBN 978-973-1960-21-0
Medgyessy Éva
Mindhalálig színész
Péterffy Gyula (1935–1980)
Ez a könyv abban különbözik a Prospero sorozat eddigi köteteitől, hogy az olvasó nem „próbálhatja ki” az olvasmányélményt nézőként is, és nagyon kevesen emlékezhetnek arra, akit a szöveg megidéz. Péterffy Gyula örökre eltűnt a valóságos színpadról, eltűnt „a világot jelentő deszkákról”, mint a közismert kifejezés mondja.
Jóképű volt – ezt minden fényképe igazolja. Szép orgánumú – ezt viszont az a néhány felvétel, amely előadásairól maradt fenn. De ha a Kolozsvári Magyar Színházban járok és megállok a fényképe előtt, akkor tekintete nyűgöz le. Rejtélye, titka van ennek a szempárnak, és általa az egész arcnak. Mintha folyton a színpadra lépés előtti feszültség sugározna belőle.
Talán nem is más ez a könyv, mint egy papírból készült, hordozható színpad. Hogy amikor kedvünk tartja, nagyot döndüljön a gong, felmenjen a függöny és belépjen a mindig parázsló szépfiú: Péterffy Gyula. (Demény Péter)
244 oldal
ISBN 978-973-1960-23-4
Szolnay Sándor
Erdély színei
Az 1920 és 1950 közti évtizedek egyik legjelentősebb erdélyi/romániai magyar képzőművésze Szolnay Sándor (1893-1950). Az első világháború széttagolta tanulmányait a budapesti Képzőművészeti Főiskolán, amit több év elmélyült nagybányai stúdiummal (mestere: Thorma János) egészített ki. Szervező motorja volt a Barabás Miklós Céhnek (1929-től), festőiskolát tartott fönn Szervátiusz Jenővel, tanított a Magyar Művészeti Intézet közvetlen előzményének számító Józsa Béla Atheneum Képzőművészeti Szabadiskolájában, a kolozsvári Műcsarnok gondnokaként számos kiállítást szervezett (1943-tól).
Saját sorsán, művészete elismertetésén, családja küzdelmes fönntartásán keresztül mélyen ismerte kora társadalmi és művészeti valóságát, a legszínvonalasabb életművek közönségre, műgyűjtőkre, mecénásokra találásának nehézségeit. A legjobb kortársaival, magyar, román és szász művészekkel együtt szervezett kiállításokat, tanított és próbált föllépni a művészek érdekvédelmében. Festőként a nagybányai képépítési hagyományok földolgozása után az 1930-as években jutott el saját stílusához, melyet az oldottabb fogalmazás, a világos színek használata s egyfajta, az impresszionista fölfogásból származtatható szenzualitás, levegős festőiség jellemez. Ecsetje magas színtű művészi megrögzítője lett élet-változásait s környezetét mutató önarcképeinek, kortársai példa-arcának (Gaál Gábortól Tamási Áronig), csendéletek lenyűgöző sorának és nagyon gazdag változatosságban az erdélyi táj és városok jellemző arcának (nagybányai képektől segesvári, nagyenyedi, kolozsvári városképektől a kolozsvári Sétatér év- és napszakváltozásokat is rögzítő kép-vallomásaiig terjedően).
A kötet zömében eddig nem közölt, a hagyatékában föllelhető dokumentumokat és forrásokat közöl időrendben. Levelei a hétköznapi életküzdelmekbe és a művészetszervezés, a tanítás gondjaiba egyaránt bepillantást engednek. Mindezekhez társuló nyilatkozatai, interjúi már a kor erdélyi/romániai képzőművészete alapkérdéseire, gondjaira és problémáira egyaránt ráirányítják a figyelmet. Szolnaynak a kötetbe fölvett írásaiból kiemelkedő jelentőségű a művészettörténeti forrásértékű Nagybányai napló, amely a személyes átélés hitelével idézi elénk az 1920-as évek meghatározó nagybányai alkotóit. Szolnay életútját, a legfontosabb kiállításokat, tárlatai plakátjait, az újjáalakított Barabás Miklós Céh 1942-es tagságát (34 alkotó) fekete-fehér fotókon mutatja be a kötet. Rajzai, festményei közül elsősorban a hagyatékában megmaradtakat és az eddig nem publikáltakat közöljük. Szöveg és kép együtt, egymást erősítve, eddig rejtett összefüggéseket föltárva világítja meg Szolnay Sándor meghatározó festői és művészetszervezői életművét.
68 oldal
ISBN 978-973-1960-15-9
Szilágyi Júlia
Jegyzetek az akváriumból
Szilágyi Júlia könyve klasszikus műfaji mintát követ: apró rezdülésekből, gondolatokból, reflexiókból építkeznek a szövegei. Gyakran egy-egy aktuális esemény indít el benne gondolatfutamokat, olyanformán, ahogyan egykor Montaigne a legszemélyesebb, legapróbbnak tűnő dolgaiból írt remek esszéket. Szilágyi Júlia írásai azonban nem veszítik el aktualitásukat a megírásukat kiváltó alkalom elmúltával, mert szerzőjük nem siet. Nem válogatás nélkül ír meg mindent, és formál kisebb-nagyobb esszéket az általa megélt dolgokból, hanem azokat a tényeket emeli ki és rendezi el sajátos logika szerint, amelyek leginkább megérintik, és leginkább őt jelentik. A Transindex portálon sorozatszerűen megjelent kis szövegeket az intellektuális arcél egysége fogja össze. Az írások sorrendje a kötet első részében kronologikus – egyfajta intellektuális naplóként olvasható tehát, amelyben nem maguk az élettények, hanem a rájuk vonatkozó reflexió a lényeges.
A kötet második részében portrék illetve problémafelvető esszék sorakoznak. Ezek is gyakran egy-egy alkalomra, évfordulóra, születésnapra íródtak, de tágas kontextusuk révén ugyancsak túllépnek az alkalomszerűségen. Mihail Sebastian, Dávid Gyula, Kovács Ildikó, Tamás Gáspár Miklós emlékezetes portréi Szilágyi Júlia korábbi esszéköteteinek remekléseit idézik meg az olvasóban.
256 oldal
ISBN 978-973-1960-20-3
Vincze Hanna Orsolya
Helyzet, jelentés
A szerző első kötete irodalmi, történeti és médiaszövegek jelentéseinek ered nyomába.
A szövegek különböző beszédpozíciókat próbálgatnak, folyamatosan keresik a megszólalás lehetséges helyzeteit. Elsősorban az irodalmi szövegelemzés és az eszmetörténet beszédmódjai váltakoznak a kötetben. Előbbiben talán több az invenció, utóbbiban több az erudíció. A kettő találkozásából olvasmányos és tanulságos kötet született.
Vincze Hanna Orsolya a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem Kommunikáció Tanszékének adjunktusa. Fokozatait a Babes-Bolyai Tudományegyetemen, magyar-angol szakon, illetve a budapesti Közép-Európai Egyetem összehasonlító történettudományi programjai keretében szerezte. Fő érdeklődési és kutatási területei a kommunikációs kultúrák és kölcsönhatásaik, különösen nyilvánosság- és eszmetörténeti vonatkozásaik.
288 oldal
ISBN 978-973-1960-16-6