Az élő és érző, hús-vér emberi lényt helyezi középpontba a Korunk novemberi lapszáma. A filozófiában „nyelvi fordulat” zajlott le a 20. században, mely egy korábban elhanyagolt, háttérbe szorított kategória, a nyelviség szempontjából gondolta újra a kultúra nagy kérdéseit. Ennek mintájára beszélhetünk „testi fordulatról”: az emberi testre, megtestesült létezésre, érző-érzéki-biológiai létmódra való odafigyelésről, amely a kortárs társadalomtudományok, esztétikák és filozófiák beszédmódjait egyre inkább jellemzi. Testről szóló diskurzusok, megközelítések, a test elméleti tárgyalása, a modern test és a testhez való, korunkra jellemző, illetve történeti viszonyulásmódok állnak ennek a tematikus összeállításnak a középpontjában, amely számos diszciplínát találkoztat, és hoz párbeszédhelyzetbe.
A tartalomból: GYENGE ZOLTÁN • Egy testfilozófia alapvonalai; SZÉPLAKY GERDA • A megsebzett test; TAMÁS DÉNES • A hatodik érzékszerv: a mozgatott test; SERESTÉLY ZALÁN • Újrahasznosított állat – áru/fétis; KAPELNER ZSOLT • A politika élő húsa; KISS LAJOS ANDRÁS • Az emberi test konstrukciói; HORVÁTH GIZELLA • A művész és a közönség testének találkozása a művészet boncasztalán; PAP ISTVÁN • Lehet-e művészet az emberevés; BACSÓ BÉLA • „Kevéssel sokat sejtetni”. Megjegyzések Winckelmannhoz