A huszadik század folyamán alig néhány nőírónak sikerült hosszabb távon jelen lennie az erdélyi magyar irodalmi emlékezetben. A kötet 2022-ben megjelent előzménye, Erdélyi magyar nőírók címmel ennek lehetséges strukturális okait vizsgálta, és ugyanakkor előtérbe állított néhány jelentős életművet az elmúlt száz évből, számszerűsítve is a női jelenlét irodalomtörténeti arányait az évszázad irodalmi hagyományában. A folytatásként összeállított kötet tanulmányai újabb egyéni teljesítményeket vizsgálnak, kortárs irodalomtudományi megközelítésmódok felől olvasva jelentős műveket. Az elemzett szerzők névsora: Domokos Eszter, Földes Mária, P. Gulácsy Irén, Harsányi Zimra, M. Hegyi Ilona, Hervay Gizella, Ignácz Rózsa, Marton Lili, Nagy Borbála, Simon Magda, Szépréti Lilla, Telegdi Magda. A kötet írásai a kolozsvári BBTE erdélyi magyar irodalomtörténeti kutatásokat folytató egyetemi műhelyében készültek.
1924-ben indult Kolozsváron az Erdélyi Szépmíves Céh, az erdélyi magyar irodalom reprezentatív könyvkiadója, száz éve kezdett szerveződni az az írócsoport, akiket „helikoni írók” néven ismer az irodalomtörténet. A csoport eszmei hátteréről, a transzilvanizmusról az elmúlt években Boka László szerkesztésében született új kézikönyv, és időről időre újra a politikai érdeklődés homlokterébe is kerül. A Korunk tematikus lapszáma a téma irodalmi, politikatörténeti, színházi, képzőművészeti vonatkozásait vizsgálja, esettanulmányszerűen német és román kulturális kölcsönhatásokkal is foglalkozik. Boka László bevezető tanulmánya a transzilvanizmus történeti változatait és időben változó megközelítéseit foglalja össze átfogó módon. Bárdi Nándor egy Balázs Imre Józseffel folytatott beszélgetésben pontosan dokumentáltan tárgyalja a két világháború közti politikai erdélyiség nagyhatású modelljeit. Antal Balázs a (neo)transzilvanilvanista erdélyi magyar irodalom-vonulat egyfajta alternatívájáról, az erdélyi abszurdról ír, Tompa Andrea pedig amellett érvel tanulmányában, hogy Janovics Jenő kolozsvári színházigazgató számára a Hamlet-szerep nyújtott fogódzókat az új, 1918 utáni kisebbségi helyzet értelmezéséhez. Két további értelmiségi-irodalomtörténészi teljesítményre irányul még kiemelt figyelem a lapszámban: egyrészt Láng Gusztávéra, aki élete utolsó hónapjaiban saját transzilvanizmusmonográfiáján dolgozott. Ennek a könyvnek, amelynek posztumusz megjelenése 2026-ra várható, a Korunk a bevezetőjét közli, Boka László kommentárjával, Balázs Imre József pedig a Láng-életmű Erdély-dimenzióit összegzi. A lapszám másik kiemelt anyaga egy Cs. Gyimesi Éva-kerekasztal írott változata: egykori bölcsészkari kollégái, tanítványai a Gyöngy és homok, illetve az Álom és értelem című, erdélyi tárgyú könyveit olvasták újra. A lapszám további írásainak szerzői: Albu-Balogh Andrea, Bocskor-Salló Lilla, Demény Péter, Filep Tamás Gusztáv, Karácsonyi Zsolt, Keszthelyi György, Lőrincz Ildikó, Vincze Ferenc. A lapszám képanyaga Kolozsi Tibor alkotásainak reprodukcióiból állt össze.1924-ben indult Kolozsváron az Erdélyi Szépmíves Céh, az erdélyi magyar irodalom reprezentatív könyvkiadója, száz éve kezdett szerveződni az az írócsoport, akiket „helikoni írók” néven ismer az irodalomtörténet. A csoport eszmei hátteréről, a transzilvanizmusról az elmúlt években Boka László szerkesztésében született új kézikönyv, és időről időre újra a politikai érdeklődés homlokterébe is kerül. A Korunk tematikus lapszáma a téma irodalmi, politikatörténeti, színházi, képzőművészeti vonatkozásait vizsgálja, esettanulmányszerűen német és román kulturális kölcsönhatásokkal is foglalkozik. Boka László bevezető tanulmánya a transzilvanizmus történeti változatait és időben változó megközelítéseit foglalja össze átfogó módon. Bárdi Nándor egy Balázs Imre Józseffel folytatott beszélgetésben pontosan dokumentáltan tárgyalja a két világháború közti politikai erdélyiség nagyhatású modelljeit. Antal Balázs a (neo)transzilvanilvanista erdélyi magyar irodalom-vonulat egyfajta alternatívájáról, az erdélyi abszurdról ír, Tompa Andrea pedig amellett érvel tanulmányában, hogy Janovics Jenő kolozsvári színházigazgató számára a Hamlet-szerep nyújtott fogódzókat az új, 1918 utáni kisebbségi helyzet értelmezéséhez. Két további értelmiségi-irodalomtörténészi teljesítményre irányul még kiemelt figyelem a lapszámban: egyrészt Láng Gusztávéra, aki élete utolsó hónapjaiban saját transzilvanizmusmonográfiáján dolgozott. Ennek a könyvnek, amelynek posztumusz megjelenése 2026-ra várható, a Korunk a bevezetőjét közli, Boka László kommentárjával, Balázs Imre József pedig a Láng-életmű Erdély-dimenzióit összegzi. A lapszám másik kiemelt anyaga egy Cs. Gyimesi Éva-kerekasztal írott változata: egykori bölcsészkari kollégái, tanítványai a Gyöngy és homok, illetve az Álom és értelem című, erdélyi tárgyú könyveit olvasták újra. A lapszám további írásainak szerzői: Albu-Balogh Andrea, Bocskor-Salló Lilla, Demény Péter, Filep Tamás Gusztáv, Karácsonyi Zsolt, Keszthelyi György, Lőrincz Ildikó, Vincze Ferenc. A lapszám képanyaga Kolozsi Tibor alkotásainak reprodukcióiból állt össze.
Kolozsvári otthonosságomra több mint fél évszázad elteltével tekinthetek vissza, az után, hogy szegedi diákkoromban a Korunkhoz bejáratos lettem. A szerkesztőségbe és a zenés-verses szombat délelőtti tárlatmegnyitókra, de nem a folyóiratba: a diktatúra bukásáig hivatalosan egy voltam a nagy számban érkező idegenek közül „Helgából”, ahogy Magyarországot nevezte a Securitate. Kolozsvári epizódom azóta folytatásos regénnyé terebélyesedett, amit máig olvasok és írok. Ebből a regényből lett ez a könyv is, amely a Korunkban napvilágot látott több mint félszáz tanulmányból, esszéből kínál válogatást – összefoglalókat és közelképeket az erdélyi magyar művelődés 20. századi történetéből: az irodalomalapítás Trianon utáni hőskorszakáról, Bánffy Miklósról, a transzilvanizmusról és az Erdélyi Fiatalokról Jakabffy Elemér, Mikó Imre, Ligeti Ernő és Jancsó Béla, László Dezső, Méliusz József arcvonásaival, élő és holt barátokról: Bálint Tiborról, Páskándi Gézáról, Láng Gusztávról, Kántor Lajosról, Gáll Ernőről, Fábián Ernőről, Gálfalvi Györgyről, Markó Béláról, Cseke Péterről. A Korunkban mindig arról írhatok, ami foglalkoztat, máskor mások könyvéről, mások az enyémről, ők nekem, én nekik. Köszönöm, hogy a lapban otthon lehetek, a szabad bejárás és a fogadtatás nem eléggé megbecsülhető kincs a zárt ajtók korában.
A lapszám célja, hogy egy sokrétű, de társadalmi szándékaiban és esztétikájában egyaránt gyakran félreértett mozgalom néhány alapvető erdélyi eredményét tisztázza és újraértékelje, különös tekintettel az épített örökség kérdéseire. Pontosabban annak a kérdésnek a tárgyalása, hogy Bukarest és Budapest földrajzilag, politikailag és szimbolikus értelemben nyilvánvaló hatása mellett mennyire voltak részesei az erdélyi szocializációjú művészek a modernizmus eszméiről folytatott nemzetközi diskurzusnak. Ehhez természetesen a legfontosabb bizonyítékként maguk a megépült épületek szolgálnak. Viszont nem szabad figyelmen kívül hagyni azokat az irodalmi teljesítményeket és beszámolókat sem, amelyek az építészeti terek lélektani, az emberi pszichére gyakorolt hatásáról szólnak. Így kerül a lapszámba Deák Ferenc, Bleyer György és Halász Kálmán mellett Bánffy Miklós is. A modernizmus eszmetörténeti helyének kijelölésében, illetve a modernista ízlés formálásában a hamarosan száz éves jubileumát ünneplő folyóiratnak is kiemelt hely jutott. A lap rendszeresen beszámolt a modernista művészet külföldi fejleményeiről, többször a kor jelentős művészeinek tollából származó cikkek révén. Az összeállítás egyben tisztelgés is ez előtt az örökség előtt. A tartalomból: Anthony Gall – Zuh Deodáth: Egy következetes modern? Kós Károly pályafutása a modernista építés tükrében; Dévényi Tamás: Egy ismeretlen ismerős Kolozsváron. Kozma Lajos társasháza a Majális utcában; Hausmann Cecília: Modern kegyelet A Weinberger mauzóleum és annak egy meg nem valósult terve a Nagyvárad-velencei izraelita temetőben; Mircea Pașca: Bevezetés Nagyvárad két világháború közötti deco-modernista építészetébe; Péterffy Miklós: A Rusu-villa Kolozsváron; Virgil Pop: Bánffy Miklós – a modern ember; Ványolós Endre: Modern (város)építészet az erdélyi széleken, a végeken.
A test ábrázolása és a hozzá kapcsolt képzetek számos megközelítésben váltak elemzés tárgyává. A lapszám a testkép fogalmának jelentéseit és értelmezéseit járja körül, ahogyan az egyes területeken, például a művészetekben, a társadalmi narratívákban vagy a pszichológiában jelenik meg. Kalmár György és Kassay Réka filmes tanulmányokkal indítanak, hogy aztán a Mű és világa, illetve a Műhely rovatban újra felbukkanjon a filmművészet: Visky Ábel 2018-as román filmet, a BBTE Magyar Film és Színházi Intézet doktoranduszai (Benedek Szabolcs, Farkas Boglárka Angéla, Hatházi Rebeka, Nagy Márton, Sós Timothy) Virginás Andrea irányításával 2023-as magyar filmeket elemeznek a Magyar Egyetemi Filmdíj 2025-ös programjának keretében. Egri Petra tanulmánya a divatmédiában ábrázolt emberi test reprezentációjáról szól, Györgyjakab Enikő és Kozma Gábor Viktor a színpadon megjelenő testet értelmezik. Kunsági- Zsohár Anikó és Ferencz Melánia a test lélektani képzeteinek megjelenését vizsgálja, míg Kányádi András három Casanova-levelet mutat be. A lapszám további cikkeit Blos-Jáni Melinda, Killyéni András Péter, Szigyártó Erik, Demény Péter, Vita Emese, László Zsuzsa és Fodor János jegyzi.
A két részre tagolt kötet írásai nagyrészt az Erdélyi Fejedelemség és az azt követő periódus történeti keretébe ágyazódnak úgy, hogy Erdély két, igen meghatározónak tekinthető századának bizonyos históriai aspektusait villantják fel. A tanulmányok között szerepelnek politika-, társadalom-, művelődés- és művészettörténeti vonatkozású szövegek, illetve mikrotörténeti megközelítések, amelyek a városi élet – Kolozsvár, a „civitas primaria” – mindennapjait, egy-egy emblematikus személyiség szerepvállalását vagy a korszak releváns szereplői közti interperszonális kapcsolathálót vizsgálják.
A Korunk AkadémiaFejezetek a magyar történelemből sorozata záró előadásának címe Versailles – Bécs – Párizs – Málta. Meghívott előadó Romsics Ignác történész, az MTA rendes tagja. Az előadásra 2025. augusztus 18-án, hétfőn, 17 órától kerül sor az Erdélyi Múzeum-Egyesület előadótermében. (Jókai/Napoca u. 2. sz.)
A rendezvény házigazdája Kovács Kiss Gyöngy, főszerkesztő, Korunk.
A Korunk Baráti Társaság 2025 augusztus 8-án indítja a „Korunk folyóirat – 2025” projektet, amelyen belül összesen három tematikus lapszám szerkesztése, illetve 1600 példány ingyenes terjesztése valósul meg, tan- és kulturális intézmények részére. Ezekben az intézményekben, illetve az egyesület rendezvényein az érdeklődők díjmentesen juthatnak hozzá a Korunk folyóirathoz.
A projekt támogatója a Kolozsvári Városháza és Helyi Tanács.
A lapszám kortárs filozófiai kérdésekre fókuszál, különös figyelmet szentelve a technológia, az etika és a politikai gondolkodás metszéspontjainak. A tanulmányok a filozófiát mint önismereti gyakorlatot és társadalmi szerepvállalást értelmezik, miközben foglalkoznak a digitális korszak kihívásaival, a manipulációval, az időélmény átalakulásával, valamint a poszthumán és metapolitikai eszmék kritikájával. A szerzők különböző diszciplínákból érkeznek, de közös bennük a filozófia aktuális tétjei iránti érzékenység és a hagyomány újraértelmezésének igénye. A tartalomból: Horkay Hörcher Ferenc: A filozófia filozófiája. Önismeret, életmód, beszédaktus, Csepeli György: A transzhumán művészet tragédiája, Kovács Gábor: A technológia és az emberi állapot, Czigányik Zsolt: Molnár Tamás utópiakritikája mai szemmel, Lányi András: Lassuló idő, Szilárdi Réka: Manipuláció és instrumentalizáció a digitális homlokzatok univerzumában, Házas Nikoletta: Fénykép és etika. Vakfolt az etikatörténetben, rejtett szál a 20. századi fotóelméletekben, Kiss Lajos András: Herr Luzifer, ich bin da! Metapolitika és nekrofília Alekszandr Dugin Heidegger-interpretációjában.
