Magjelent a Korunk júliusi száma
A kortárs képzőművészetben a „kézügyességet” (technikai, mesterségbeli tudást) egyre inkább a nagy újító, Marcel Duchamp által emlegetett „agyügyesség” váltja fel. Ennek eredménye azonban nem csupán a konceptuális művészet elburjánzása (túlburjánzása?), hanem paradox módon az is, hogy az újabb művek értelmezése és megértése csaknem a teljes művészettörténeti hagyomány ismeretét, elméleti jártasságot is igényel – és nem csupán hedonisztikusan esztétikai viszonyulást; hiszen az újonnan születő, formabontó művek nagyon is szorosan kötődnek a hagyományhoz a reflexió, a tagadás vagy akár a pastiche gesztusai által. Ebből a sajátos problémahelyzetből indulnak ki a Korunk Művészetfilozófia súlypontú lapszámának szerzői, akik kritikailag reflektálnak a művészettörténeti múlttal ebben a felemás viszonyban kapcsolatot tartó alkotásokra, sőt magára a kritikára is.