Magjelent a Korunk júliusi száma
A kortárs képzőművészetben a „kézügyességet” (technikai, mesterségbeli tudást) egyre inkább a nagy újító, Marcel Duchamp által emlegetett „agyügyesség” váltja fel. Ennek eredménye azonban nem csupán a konceptuális művészet elburjánzása (túlburjánzása?), hanem paradox módon az is, hogy az újabb művek értelmezése és megértése csaknem a teljes művészettörténeti hagyomány ismeretét, elméleti jártasságot is igényel – és nem csupán hedonisztikusan esztétikai viszonyulást; hiszen az újonnan születő, formabontó művek nagyon is szorosan kötődnek a hagyományhoz a reflexió, a tagadás vagy akár a pastiche gesztusai által. Ebből a sajátos problémahelyzetből indulnak ki a Korunk Művészetfilozófia súlypontú lapszámának szerzői, akik kritikailag reflektálnak a művészettörténeti múlttal ebben a felemás viszonyban kapcsolatot tartó alkotásokra, sőt magára a kritikára is.
A tartalomból: Földényi F. László • Múzeumi napló (Részletek); Perenyei Monika • Creative Acts. Az Udvarhölgyek megelevenítése Pablo Picasso és Thomas Struth munkáiban; Darida Veronika • Képgyűjtemények. Giorgio Agamben és a festészet kérdése; Bacsó Béla • A művészet fogalmának terjedelméről. Edgar Wind vitája Schleiermacherrel; Radnóti Sándor • A fölperzselt táj. Anselm Kieferről; Horváth Gizella • Less is more – Bauhauson innen és túl; Korpa Tamás • Lánykérés a Belvederében, Mielőtt a Belvederébe mentem, Giacometti-szobor a Bánffy-palotában, A hírre, hogy… (versek); Zuh Deodáth • A vizuális kultúra kezdetei. Egy definíció és egy definíció története; Hausmann Cecília • Otthonos és idegen terek az építészet és a modern képzőművészet elméletében; Demeter Tamás • Az „új zene” szellemtörténeti szociológiája; Gálosi Adrienne • Emberi – még mindig –, nagyon is emberi; Széplaky Gerda • Állat-e az asszony? Poszthumán feminizmus a képzőművészetben.