A fényképezés kezdeteitől fogva szoros kapcsolatban áll a munkával: a mindennapi tevékenységek, a társadalmi feladatok, a hivatás és a megélhetés képei éppúgy jelen vannak a fotótörténetben, mint a nagyipar vagy a mezőgazdaság dokumentálása. A fotográfia nem csupán esztétikai alkotásokat hozott létre, hanem olyan lenyomatokat is, amelyek megőrizték a munkavégzés sokféle arcát – legyen szó bányászatról, gyári termelésről, kézműves mesterségekről, színházi háttérmunkáról vagy éppen gyermekek mindennapi feladatairól. A lapszám célja, hogy bemutassa, miként válik a munka fotográfiai témává, hogyan formálódnak belőle narratívák, és hogyan képesek a képek a múltat és jelent összekötni. Az írások betekintést nyújtanak a vizuális emlékezet gazdagságába, amely egyszerre őrzi az egyéni sorsokat és a kollektív tapasztalatokat.
A tartalomból: Bán András: Betongyűrűben, Farkas Zsuzsa: Fehérváry Ferenc (1922–1988) munkaábrázolásai az 1950-es évek végén, Fogarasi Klára: A „múltra nyíló ablakok” érdekében, Házas Nikoletta: A fotótörténet mint technológiai képtörténet. Megjegyzések az analóg, a digitális és a szintetikus (fény)képekről, Jakab Tibor: Marx József fotózási munkastílusa és művészi stílusa, Martincsák Kata: Autók a tenger felé, avagy alternatív történetmesélés a Jelenarchívummal a Néprajzi Múzeum fotó és történetgyűjtő kampányával, Szabó-Reznek Eszter: „A színház terv szerint dolgozik”. A romániai színházi élet bürokratizálása a szocializmus első éveiben, Szőcs Levente: Képtelenségből képesség? A Gyergyói DIA eddigi története, Tar Gabriella-Nóra: Családi fényképek és emlékezés Eginald Schlattner Brunnentore (2023) című regényében.