„Az ország belepusztul ebbe a háborúba”
Berzeviczy Albert kiadatlan naplója (1914–1920)
Szerk.: Kovács Kiss Gyöngy
Báró berzevicei és kakaslomnici Berzeviczy Albert (1853–1936) egyike a 19–20. századi magyar történelem kiemelkedő személyiségeinek. Hosszú életpályája rendkívül gazdag és sokrétű volt: Sáros vármegye aljegyzőjeként, majd főjegyzőjeként indult, 1881-ben az eperjesi, 1887-ben a lőcsei, 1890-ben pedig a budapesti VIII. kerület (Józsefváros) képviselőjeként, szabadelvű programmal jutott be a magyar országgyűlésbe. 1887–1894 között a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium politikai államtitkára volt, 1895–1898-ben pedig a képviselőház alelnöke. Tisza István első kormányában 1903–1905 között vallás- és közoktatásügyi miniszter, 1910–1911-ben a képviselőház elnöke. Politikusi karrierjével párhuzamosan magas szintű köz- és szépírói, történészi és művészettörténészi munkát is kifejtett. Tudományos teljesítménye elismeréseképpen 1903-ban választották az MTA tagjává, melynek elnöki pozícióját 1905-től töltötte be az 1936-ban bekövetkezett haláláig.
Berzeviczy szilárd, klasszikus liberális politikai és világnézeti elveket vallott. Nem fogadta el, hogy az állampolgári jogegyenlőségen csorba essék, ezért már a kezdetektől ellenezte az egyetemi felvételi rendszert szabályozó 1920: XXV. tc.-t („numerus clausus”), és a szuverén államok parlamentjeinek közös konzultációs testületeként 1889 óta funkcionáló Interparlamentáris Unióban, a magyar delegáció elnökeként, rendszeresen felszólalt az utódállamokban élő magyar kisebbségek érdekében. Mindig kimért volt, jó modorú, és rendkívül művelt. Kortársai ezért csak márványarcú embernek nevezték.
Berzeviczy hosszú éveken keresztül vezetett naplót, melyet az első világháború kitörése és Horthy Miklós kormányzóvá választása között (1914–1920) feljegyzésekkel egészített ki. Ezek jelenleg a Szalay-Berzeviczy család tulajdonát képezik, akik hozzájárultak a publikálásukhoz. A naplójegyzetek rendkívül releváns kordokumentumok, mivel szerzőjük, a Tisza István vezette kormányzó erő, a Nemzeti Munkapárt egyik meghatározó politikusa volt, ezáltal pedig nemcsak az ország sorsát befolyásoló események közvetlen szemlélője, hanem egyik alakítója is.
A naplófeljegyzésekben Berzeviczy folyamatosan reflektál Magyarország világháborús helyzetére, és a hadi helyzet alakulásával együtt elemzi a lehetséges forgatókönyveket egy, a háborút követő területi rendezésre vonatkozóan is.
236 oldal
ISBN 978-973-1960-74-6
Fejezetek az Erdélyi Fejedelemség történetéből
Szerk.: Kovács Kiss Gyöngy
Az önálló Erdélyi Fejedelemség a 16. század közepétől a törökök 17. század végi kiűzéséig, tehát mintegy 150 évig áll fenn, amikor is integrálódik a Habsburg Birodalomba.
A fejedelmi címet, amelyet az 1570-es speyeri egyezmény biztosít számára, elsőként Szapolyai János Zsigmond viseli. Az egyezmény a fejedelemség önálló államisága szempontjából döntő jelentőségű, vitás közjogi kérdésekben hoz megoldást, rögzíti az új állam határait. Erdély önálló fejedelemséggé alakulásának pillanatától nyilvánvaló, hogy az államalakulat további fejlődését a Habsburg és az Oszmán Birodalom egymáshoz való viszonyának alakulása határozza meg. Az utóbbitól való függés érdemi lazítását, illetve az időleges függetlenedést csak a legkarakteresebb fejedelmeknek sikerül biztosítaniuk. Közéjük tartozik Báthory István.
A 17. század első fele, „Erdély aranykora”, a vitathatatlan prosperitás elválaszthatatlanul összefonódik Bethlen Gábor nevével. Bethlennek sikerül megteremtenie az belső egyensúlyt, miközben külpolitikai vállalkozásai révén jelentősen megnő Erdély nemzetközi tekintélye – a fejedelemség egyenesen az európai nagypolitika tényezőjévé válik. I. Rákóczi Györgynek sikerül tételesen is megerősíttetni az 1648-as vesztfáliai békét ellenjegyző Erdélyi Fejedelemség függetlenségét. Bethlen és I. Rákóczi György uralkodása alatt az erdélyi államszervezet és a zilált gazdasági élet a tartós konszolidáció útjára lép. Az „aranykor” II. Rákóczi György, az „Erdélyt elveszejtő” fejedelem idejéig tart.
A korszak utolsó évtizedei (1661–1690) Apafi Mihály fejedelemségéhez köthetők; Apafi halála után Erdély már igen felértékelődik a Habsburg Birodalom számára, amit az 1690-ben kiadott Diploma Leopoldinum – amely véget vet az Erdélyi Fejedelemség önálló státusának – bizonyít. A folyamatos Habsburg-ellenes nemesi lázongások a kuruc mozgalomban teljesednek ki. 1704-ben az erdélyi rendek a Habsburg-ellenes szabadságharc élére álló II. Rákóczi Ferencet választják meg fejedelemnek. Belső és külső tényezők egybecsengése miatt azonban a mozgalom 1711-re elbukik. A szatmári pacifikációt követően a Habsburgok Erdélyt szorosabb kötelékekkel láncolják a monarchiához; most már de facto is érvényesítik a Diploma Leopoldinumban meghirdetett álláspontjukat. Az önálló fejedelemség kora 1711-ben zárul le végérvényesen.
A kötet tanulmányai a fentiekben vázolt (politika)történeti keretbe ágyazódnak úgy, hogy Erdély e másfél századának bizonyos históriai aspektusait villantják fel. A szövegtestben egyaránt szerepelnek politika-, társadalom-, művelődés- és művészettörténeti írások, illetve mikrotörténeti megközelítések, amelyek a fejedelemség kori városi élet mindennapjait vagy a korszak releváns szereplői közti interperszonális kapcsolathálót vizsgálják.
308 oldal
ISBN 978-973-1960-64-7
Gömöri György
A rejtőzködő Balassi
A kötet első ízben gyűjti össze Gömöri György fontosabb tanulmányait és írásait a magyar későreneszánsz legfontosabb költőjéről, Balassi Bálintról (1554-1594). Ezek a múlt század hetvenes évei óta rendszeresen jelennek meg magyarországi folyóiratokban, illetve elszórtan a szerző könyveiben. A tanulmányok lényegében négy témakört ölelnek fel: Balassi lengyelországi kapcsolatai mellett, amelyekben szerző szerint fontos szerep jut Báthori András kardinális, későbbi erdélyi fejedelemnek, több írás foglalkozik Balassi Bálint album amicorum-bejegyzéseivel, amelyeket Gömöri talált kutatásai során. A harmadik témakör egyes Balassi-versek, illetve levelek filológiai elemzése, amivel a szerző lényegesen módosítja a Balassi-kutatás több eddigi álláspontját. Végül két szöveg más Balassi-kutatók hipotéziseit vitatja, illetve cáfolja. A kötetet képek illusztrálják, köztük Balassi Bálintnak egy albumba befestett címere. A kötet végén közöljük a költő Gömöri Györgynek két Balassi-témára írott versét.
220 oldal
ISBN 978-973-1960-70-8
Kedves Miska!
Szerk.: Kántor Lajos
A kortárs magyar irodalom egyik legjelentősebb személyisége, az erdélyi magyar művelődés jelentős támogatója, Ilia Mihály ny. egyetemi tanár, szerkesztő 80. életévének betöltése alkalmával készült leveleskönyv, amelyben a kortárs magyar irodalom jeles alkotói, költők, prózaírók, kritikusok, szerkesztők versben, illetve prózai szövegekben szólítják meg Ilia Mihályt, visszatekintve pályájára.
88 oldal
ISBN 978-973-1960-66-1
Kónya Ádám
Háromszéki színes szőttes
A Háromszéki színes szottes a Kónya Ádám kötetben eddig meg nem jelent néprajzi, művelődés-, tudomány- és helytörténeti írásait közreadó sorozat (Emlékképek, 2010, A csillagos ég szabad szemmel, 2011) harmadik kötete.
Az értékőrző gyűjtemény sokszínű leírása a közel hatszáz fotóval és kétszáznál több ábrával – a szerző 1960-70-es években készített rajzaival, felvételeivel – Háromszék szőtteseinek, varrottasainak színes világát idézi: az egyházi építészet, a népi lakóházak, kisnemesi udvarházak, foúri kastélyok emlékeit, az utóbbi fél évszázadban elpusztított vagy a felismerhetetlenségig átalakított építészeti kincseinket. Közben felvillantja szellemi múltunk kiemelkedő személyiségeit, Háromszék néprajzi értékeit, illetve a településeink mai arculatát kialakító eseményeket. Üzenete közérthető és egyértelmű: tiszteljük okosabban, védjük tudatosabban értékeinket.
296 oldal
ISBN 978-973-1960-77-7
Kónya Zoltán
Lélek az iskolában
Problémák és erőforrások A-Z
A könyv a gyermek- és kamaszkor leggyakoribb lelki, viselkedési és kapcsolati problémáit mutatja be, különös tekintettel ezek iskolai vonatkozásaira. A bemutatott problémák nagyjából megfelelnek a gyermekpszichiátria fő fejezeteinek. Egy részük kifejezetten az iskolához és a tanuláshoz kötődik (iskolafóbia, diszlexia), más esetekben az iskola a korai felismerésben vagy a kezelésben játszik fontos szerepet (elhanyagolt gyermekek, autizmus). A kiégésről szóló fejezet elsősorban a pedagógusok lelki egészségéhez kötődik. Külön fejezetek foglalkoznak a jelentősebb kockázati tényezőkkel, illetve azon jelenségekkel, melyeket a szerző saját kutatása során a megkérdezett pedagógusok maguk minősítettek visszatérő problémának (unalom, túlterhelés, képernyő előtt töltött idő).
Az egyes témák bemutatása az alábbi struktúrát követi:
- alapfogalmak tisztázása, szakkifejezések (románul, esetenként angolul is)
- az adott probléma jelentősége
- általános tudnivalók (tünetek, gyakoriság, háttér, megelőzés, kezelés)
- a probléma családdal kapcsolatos vonatkozásai
- a probléma iskolai megjelenése (felismerés, tennivalók, pedagógus esetleges személyes érintettsége)
- a témához kapcsolódó kutatások, szépirodalmi vonatkozás, film, olvasnivaló, világhálós erőforrás, érdekesség
- hogyan függ össze a tárgyalt probléma a könyvben szereplő többi témával? („Kapcsolódó”)
Az olvasó összesen harminchárom problémáról talál információt. Leírásukat olyan, a pszichoterápiából és a rendszerszemléletből származó fogalmak és módszerek rövid bemutatása egészíti ki, melyek a mindennapi pedagógiai gyakorlatban erőforrásokként hasznosíthatók: erőszakmentesség, megoldásközpontú gondolkodás, párbeszéd stb.
318 oldal
ISBN 978-973-1960-62-3
Máte-Tóth András
Vallásnézet
A kelet-közép-európai átmenet vallástudományi értelmezése
Máté-Tóth András (1957) teológus, valláskutató, a Szegedi Tudományegyetem professzora és a Bécsi Egyetem magántanára. Könyvében az elmúlt 25 esztendő kelet-közép-európai vallási és egyházi változásaival és ezek elméleti megközelítéseivel foglalkozik. Szekularizáció, közvallás, társadalmi dráma, civil vallás, üres jelölő – ezek a kulcsfogalmak fémjelzik megközelítéseit. Elemzéseivel igazolja, hogy a szekularizációs elméleten túl további elméletek is szükségesek a régió sajátos történelmi és kortárs tapasztalatainak megértéséhez. Végső következtetése szerint a vallás olyan sokrétű dimenziója a régió társadalmainak, amely jelentős szerepet játszik a társadalmi és egyéni identitás folyamatos újraépítésében, és szerves részét képezi a kortárs diskurzusoknak.
296 oldal
ISBN 978-973-1960-78-4
Sebők Klára
Komiszkenyér
A művésznő, a kolozsvári magyar színház örökös tagja, egy szakácskönyv apropóján emlékezik férjére, Héjja Sándorra, a kolozsvári színház egykori vezető színészére, és a legendás rendezőre, Harag Györgyre. Héjját és családját gyakorlatilag elüldözte Erdélyből a kommunista rendszer, ellehetetlenítve művészi, emberi mivoltát. Sebők Klára megdöbbentő őszinteséggel ír a szellemi és anyagi nyomorról, amiben egykor legjobb színészeink élték napjaikat úgy, hogy esténként fellépéseikkel a közönséget próbálták szórakoztatni.
Visszaemlékezéseiben Sebők Klára feleleveníti jelentős alakításait a kolozsvári színház színpadán, de a sorsdöntő momentumokat is, amikor férjével, Héjja Sándorral eldöntötték, kisfiukkal együtt áttelepülnek Magyarországra.
124 oldal
ISBN 978-973-1960-76-0
Szabédi László
Két világ közt harmadiknak
Szabédi László életművének egyik legjelentősebb részét költészete alkotja. (Nem véletlen, hogy bekerült a magyar líra Makkai Ádám készítette angol nyelvű nagy antológiájába is. Egyébként Illyés Gyula volt az első, aki a Nyugatban ezt a sajátos hangú, egyszerre népi és városi hangú költészetet fölfedezte. Az egyik első Szabédi-verskötetet pedig Püski Sándor kiadója jelentette meg.) A prózában ugyancsak sokra tartották, kortársai a nagy regényt várták tőle. Szabédi nagy vitatkozó volt, tanulmányainak kritikai hangvétele máig példamutató. Ez a magatartás már fiatalkori naplójában nyomon követhető, itt a magyarság, azon belül Erdély jelene és jövője foglalkoztatta, de ugyanígy figyelt a világ tudományos eredményeire, irányaira. Levelezése főként utókorában válhatott ismertebbé, általa a 20. század közepi erdélyi, romániai magyar politikai élet megismeréséhez kerülünk közelebb.
Szabédi László rendkívül gazdag életműve az utóbbi években újra a figyelem előterébe került, munkái azonban évtizedek óta nem kaphatók. Jelen válogatás felöleli Szabédi verseinek javát, műfordításait, több szépprózai munkáját és tanulmányát, önéletrajzát, valamint fontos részleteket a fiatalkori naplójából, illetve politikai szempontból különösen fontos, kritikai hangvételű leveleit, a negyvenes évek erdélyi magyar politikusait, MNSZ-vezetőket megszólító figyelmeztetéseit. A kötetbe eddig kiadatlan, befejezetlenül maradt drámája is bekerült, A szabadság rabjai című, színpadra szánt, ám oda soha el nem jutott munka színműveinek talán a legjelentősebbje.
340 oldal
ISBN 978-973-1960-65-4
Szilágyi Júlia
Álmatlan könyv
Nem őseim vallása jelölte ki helyemet a világban, hanem az őseim története, pontosabban történetei, ahogy Thomas Mann mondatja ki Józseffel azt, amit a kultúrák teljességével azonosít. Más szóval az egyetemességgel. Egyfajta védelemmel, amelyre mi, emberek, mindnyájan rászorulunk. Valahányszor nézegetem viharvert családi képeimet, ez az elvontnak tűnő egyetemesség megelevenedik, mint korok, nemzedékek, nők és férfiak, öregek és gyermekek szétszakított közössége. Mint egyénekre bomló sorsunk. Akarom, hogy hallottaim túléljenek. (Szilágyi Júlia)
136 oldal
978-973-1960-72-2
Titkosan – nyíltan
Korunk-történetek a titkosszolgálatok működéséről
Emlékezések, tanulmányok, dokumentumok
Szerk. Kántor Lajos
Egy olyan intézmény, amilyen 1957-től, az újraindulástól a Korunk volt (és talán maradt), és amelyet az egyes számú közellenségek közt tartott számon – baloldali múltja ellenére – a kommunista Románia titkosszolgálata, bőségesen kínált lehetőséget a Szekuritáté figyelmére; nem csoda hát, ha a szerkesztőségi tagokra és az adminisztrációban dolgozókra kiszámolt besúgói arány az átlagosnál (mi volt az átlag?) jóval magasabb volt, érzéseink vagy éppen tudomásunk (sejtéseink) szerint. 2014-re már jóval többről, mint gyanakvásról van szó.
392 oldal
ISBN 978-973-1960-75-3