Korunk Kulcsa 2020

A világjárvány okozta korlátozások miatt nagy késéssel, 2022. április 21-én, Budapesten, a Károli Gáspár Református Egyetem dísztermében került sor a Korunk folyóirat hagyományos éves díjának átadására.  A Korunk Kulcsa díjazottja 2020-ban Hermann Róbert történészprofesszor volt. A laudációt Kovács Kiss Gyöngy, a Korunk főszerkesztője tartotta, aki a díjat is átadta. Ezt követően Hermann Róbert előadást tartott Erdély szabadságharca a korabeli ábrázolások tükrében 1848–1855 címmel.

A Korunk Kulcsa Gergely Zoltán kolozsvári szobrász alkotása.

Megjelent a Korunk májusi lapszáma

A lapszámban a Magyar Ifjúsági Központ YZ Intézete és az Országos Magyar Diákszövetség közös kutatásának eredményeit olvashatjuk. Az „Egyetemisták jövőképkutatása” címet viselő kutatás a romániai magyar egyetemi hallgatókat kérdezte jövőterveik alakulásáról a koronavírus-járvány tükrében. A nagymintás online felmérés témakörei mindazt érintették, ami a mai egyetemisták életében fontos tényező lehet: az online oktatást, a járványhelyzet alatti kulturális életet, a megélhetést, a pénzgazdálkodást és a jövőtervezést. A kutatás arra volt kíváncsi, miben változtatták meg az egyetemisták rövid- és hosszútávú terveit a 2020-as év történései a továbbtanulással, pályaválasztással, letelepedéssel és családalapítással kapcsolatban. A tanulmányokban olyan kérdésekre kaphatunk választ, mint: Ki számít jó tanulónak az online oktatásban?; Mi befolyásolja leginkább a középiskolások egyetemválasztását?; Hogyan alakult a rendezvénylátogatási kedv?; Hogyan befolyásolta a koronavírus az egyetemisták életpályáját?; Milyen fizetést szeretnének a jövőben az egyetemisták?; Vállalkozóként, szabadúszóként vagy alkalmazottként képzelik el magukat?

Megjelent a Korunk áprilisi száma

A huszadik század folyamán alig néhány nőírónak sikerült hosszabb távon jelen lennie az erdélyi magyar irodalmi emlékezetben. A tematikus lapszám ennek lehetséges strukturális okait vizsgálja, és ugyanakkor előtérbe állít néhány jelentős életművet az elmúlt száz évből, számszerűsítve is a női jelenlét irodalomtörténeti arányait az évszázad irodalmi hagyományában. A megközelítések tágabb kereteket is megnyitnak ‒ tanulmányokat olvashatunk a Trianon előtti Erdély irodalmi szalonjairól és a női szerepekről ezekben a szalonokban, a Janovics-féle filmes vállalkozások sztárszínésznőjéről, Berky Liliről, illetve a Berde Amál ‒ Berde Mária művész testvérpár tevékenységéről. Ezáltal a női szerepek összművészeti összefüggései is kirajzolódnak Erdélyben. Külön tanulmányok szólnak Ignácz Rózsáról, Hervay Gizelláról, Harsányi Zimráról, illetve a kortárs Cseh Katalinról vagy Mărcuțiu-Rácz Dóráról. Könyvismertetéseket olvashatunk Láng Orsolya, Papp-Zakor Ilka, Fehér Imola, Medgyesi Emese friss köteteiről. A lapszám szerzői között találjuk Egyed Emesét, Tompa Andreát, Menyhért Annát, Kiss Noémit, Nagy Gabriellát, Szebeni Zsuzsát, Pál Emőkét, Láng Orsolyát, Varga Borbálát és másokat.

Megjelent a Korunk márciusi száma

Németh László írja: „Mi Duna-népek ott tartunk, ahol a háború előtt, itt élünk egy sorsközösségben, egymásról mit sem tudva. Igazán itt az ideje, hogy megismerjük tejtestvéreinket, akikkel egy sors száraz emlőjét szoptuk.”

Az eltelt csaknem egy évszázad alatt Közép-Európa újra és újra témája lett különböző diszciplínák különböző kutatásainak. Közép-Európa fókusszal adtuk ki ezt a lapszámot, törekedve arra, hogy megjelenítsük e régió közelmúltját és jelenét, abban a komplexitásban, amelyben paradox középnek nevezhető. Történészi, közgazdasági, kisebbségtudományi, szociológiai és vallástudományi nézőpontból vizsgálódó szerzőket kértünk fel, természetesen a régió szépirodalmi történéseit sem hagyva figyelmen kívül.

Olyasféle kérdések izgattak bennünket, hogy milyen értelemben lehet ma Közép-Európáról beszélni, hol húzódnak határai a Nyugattal és a Kelettel szemben. Vannak-e olyan tartós jellegzetességei ennek a régiónak, amelyek tetten érhetők ma is? Mik azok a legfőbb témák, megoldásra váró feladatok, amelyek a régió adott dimenziójában a legsürgetőbbnek tűnnek? Milyen relevanciája van, és mik a határai az olyan elméleti megközelítéseknek, mint kompország, elkésett modernitás, nacionalizmus, populizmus, gyarmat stb.?

Megjelent a Korunk februári száma

A 2. világháború végére kialakult hatalmi politikai helyzet következtében Románia és Magyarország – más kelet-európai országokkal együtt – a szovjet érdekszféra részévé vált. Ebből következően politikai, társadalmi, gazdasági és kulturális téren egyaránt mélyreható változások zajlottak le mindegyik államban. Ezek lényege a magántulajdon felszámolása, az egypártrendszer kialakítása és a marxizmus hegemón helyzetének biztosítása volt. A berendezkedés lényegi azonosságain belül az egyes országok között azonban nem jelentéktelen különbségek is mutatkoztak. A Variációk államszocializmusra – Magyarország és Románia (1945–1989) című összeállítás arra törekszik, hogy ezeket az azonosságokat és különbözőségeket felvillantsa Magyarország és Románia példáján keresztül.

Olvass továbbVariációk államszocializmusra – Magyarország és Románia (1945–1989)

Megjelent a Korunk januári száma

A mai nyilvánosság számos színterét – a közösségi platformok kommentjeitől kezdve egészen a közszereplők megnyilatkozásáig – feltűnően uralják a sértettség, sértődöttség legkülönfélébb megnyilvánulásai. A sértődöttség mindennapi tapasztalattá vált, gyakran előkerülő beszédtéma, konfliktusok okozója, a közbeszéd egyik alapvető meghatározója. Sőt, különféle politikai cselekvések legitim okaként tételeződhet, alapvető hivatkozási forrássá válhat. A Korunk januári számának középpontjában ennek az érzelmi állapotnak az elemzése áll, történészek, antropológusok, szociológusok, médiakutatók foglalkoznak a sértődöttség kultúrájának történetével, jelenbeli megnyilatkozási formáinak elemzésével, a médiumokban és a mindennapi kommunikációs helyzetekben való előfordulásával.

Olvass továbbA sértődés kultúrái

Megjelent a Korunk decemberi száma

2016-ban jelent meg az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpontja, az Erdélyi Múzeum Egyesület és a székelyudvarhelyi Haáz Rezső Múzeum közös projektjeként a háromkötetes, több mint 2000 oldalas Székelyföld története, ami egy 1872-ben született, számtalanszor és sokféle okokból elakadt terv késői megvalósításának is tekinthető. Megírásában Magyarországon, Kolozsváron és Székelyföldön élő történészek működtek együtt. Az a történész generáció, amely – néhány fiatalabb kollégával is kiegészülve – ennek a munkának a gerincét megalkotta, tovább végezte kutató munkáját. Az utóbbi bő két évtizedben viszont feltűnt és aktív szerepet vállalt egy újabb erdélyi magyar történész-nemzedék, melynek több tagja Székelyföldön él és dolgozik. Ők tevékenységüket jórészt a „háromkötetetest” létrehívó szerző- és szerkesztő-gárda irányításával kezdték, de kutatói érdeklődésük időközben önálló irányt vett. Jelen válogatás tehát teljes egészében olyan történészek írásait tartalmazza, akik már 1990 után kezdték el egyetemi tanulmányaikat. Egy részük már befejezte doktori tanulmányait és megvédte disszertációját, néhányuknál pedig ez még folyamatban van. Az ő kutatásaik részben kiegészítik, de sok vonatkozásban árnyalják is elődeik munkáját – így a „háromkötetetes” Székelyföld története tartalmát, szemléletét, következtetéseit. Néhány téma a tartalomból: A székely megtelepedés: mikor? honnan? hogyan?; A katonáskodó életmód tükröződése székely nemesi családok pecsétábrázolásain; Asszonysors a székely történelemben; A dualizmus-kori székely város; A Magyar Autonóm Tartomány: autonóm Székelyföld vagy valami más?

„Oktogenárius, kezdő szépirodalmár” szerző rövidpróza-kötete. Fiktív történetek, elbeszélések, kisesszék – gondolatok életről, halálról, irodalomról, művészetekről és egyfajta mementó a világvándor 1956-os fiatal forradalmároknak.

A jelenleg Washingtonban élő Várallyay Gyula konzultáns mérnökként dolgozott Ázsiában, Latin-Amerikában és Afrikában, közel harminc évig a Világbank tanácsadójaként. Szövegeiben e földrészek egzotikus tájain is végigkalauzolja az olvasót.

Megjelent a Korunk novemberi száma

Az irodalmi hagyatékok kérdéskörének újragondolását több tényező teszi aktuálissá. A digitalizációs gyakorlatok és az ezek nyomán kibontakozó digital humanities mint diszciplína új lehetőségeket nyitott meg az irodalmi múlt értelmezésére, és az irodalmi hagyatékok hozzáférhetővé tételére. A megőrzés funkciójához a kortárs közegben hangsúlyosan kapcsolódik az operacionalizálhatóság igénye. Erdélyben az írói hagyatékok gondozása és kutatása több intézmény között oszlik meg – a lapszám egyfajta körképet nyújt ezeknek az intézményeknek a vállalt szerepéről, lehetséges együttműködéseiről, ugyanakkor esettanulmányszerűen bemutatja egy-egy archívum, hagyaték kutatásának konkrét eredményeit. A lapszám szerzői: Dávid Gyula, Ioana Bot, Mădălina Agoston, Balázs Imre József, Tibori Szabó Zoltán, Zabán Márta, Brînzan-Antal Cristina, Kányádi András, Jakab Júlia, Gálfalvi Ágnes és mások.

Megjelent a Korunk októberi száma

Milyen Európa-képet mutatnak a bűnügyi történetek, a krimik? Nyugat-Európa jóléti társadalmai unalmas mindennapjainak állóvizét még mindig a kelet-európai bűnözők és a keletről érkező bűnhálózatok kavarják fel? Vannak-e különbségek a különböző médiumok (irodalmi szövegek, filmek, sorozatok) bűnügyi történetei között? Más-e a bűn és bűnözés természetrajza Kelet- és Nyugat-Európában? Milyen összefüggések mutathatók ki a bűnügyi elbeszélések és az európai identitások működésmódja között? Mennyire képes a bűnügyi elbeszélés a hibrid és interszekcionálisan értelmezett identitások felvonultatására? Milyen a kortárs bűnügyi elbeszélések helyzete a gyártók, a piac és a fogyasztók szempontjából?

A lapszám egy európai kutatási eredményeiből válogat. Az összeállításban az olasz, a francia, a kelet-európai, az ír, a skandináv, a görög stb. krimikről olvashatók összehasonlító elemzések. Az írások egy európai uniós projekt keretében jöttek létre, melyet a Bolognai Egyetem koordinált.

A lapszámot Kálai Sándor és Keszeg Anna szerkesztette.