2011
Bányai Éva
Térképzetek, névtérképek, határidentitások
A tanulmánykötetben vizsgált műveket térbeágyazottságuk, a nyelvben létrejött térképzettségük köti össze. A különböző prózaszövegek értelmezése során megmutatkozik, hogyan kap konstitutív szerepet – a megnevezés, az elhallgatás, a másság/idegenség kérdéskörén keresztül – a térbeágyazottság, és az ennek következtében nehezen meghatározható határidentitás a különböző nyelvek és kultúrák határán, a kultúraköziségben konstruálódott írásokban.
A kötetben vizsgált prózaszövegek nem tekintik külön értéknek, minőségnek a „saját” kultúrához való tartozást. A nyelvköziség, a különböző nyelvi, kulturális, vallási regiszterek működtetése a rejtély, az idegenség, az eldönthetetlenség kérdéskörét vonja maga után, lehetőséget teremtve a művek „újraalkotására” egy másfajta kulturális távlatból. A meghatározatlanságok és többértelműségek miatt ezek a szövegek nyitottá, tággá válnak a befogadó értelmezések számára. A Bodor-írások, és az őt követő fiatal prózaírók munkái is megengedik a „helyhez kötött” olvasást, de attól el is vonatkoztatnak, s ebben rejlik páratlan erejük, hogy ezt az ambivalenciát nyelvvé lényegítik át.
A Transztextuális narratívák, Transylvaniae-mítoszok c. fejezet Láng Zsolt Bestiárium Transylvaniae. A tűz és a víz állatai és Bodor Ádám Az érsek látogatása c. regényekben, valamint ezekhez kapcsolódó prózai szövegekben kimutatható transztextuális kapcsolatokat mutatja be, a hasonlóan problematizált elbeszélői pozíciók, (ál)küldetéses történetek, a Láng-regényben megkonstruált interkulturális határ-térben létrejött térképzetek értelmezésével. A Bodort követő fiatal prózaírók, Dragomán György, Papp Sándor Zsigmond és Vida Gábor szövegeiben a „sinistrai térképzet” szövegkonstruáló szerepe, a Bodor-szövegek struktúráját, nyelvképzetét idéző szövegkonstituáló hatások, a Bodor-szövegekkel való intertextuális játékok, valamint a Láng-prózában és Bodor: Melissa Bogdanowitz lábnyomában is tematizálódott átmenetiségek is bemutatásra kerülnek. A következő tanulmányokban a vizsgált szövegekben kimutatható, az utazási narratívákhoz is kapcsolódó másság/idegenségkép és a határidentitások jelenléte a kötet témájához köti Selyem Zsuzsa 9 kiló, Demény Péter Visszaforgatás, Tompa Andrea A hóhér háza és Józsa Márta Amíg a nagymami megkerül című prózai munkáit.
268 oldal
ISBN 978-973-1960-31-9
Benő Attila
A dolgok másik neve
Benő Attila a Babeş-Bolyai Tudományegyetem Magyar és Általános Nyelvészeti Tanszékének tanára, egyetemi docens, a Szabó T. Attila Nyelvi Intézet ügyvezetője, az Erdélyi Magyar Írók Ligájának tagja. A tanulmánykötetben szereplő tanulmányok a jelentéselmélet, a fordításelmélet és a kétnyelvűség-kutatás (kontaktológia) területéhez tartoznak.
292 oldal
ISBN 978-973-1960-28-9
Máthé Éva
Balázs Éva
A kötet Balázs Éva, a sepsiszentgyörgyi, majd a marosvásárhelyi színház megbecsült művésznőjének, a marosvásárhelyi színművészeti egyetem oktatójának életét és művészi pályáját követi végig.
A székelyudvarhelyi születésű színésznő 1974-ben végezte el a marosvásárhelyi színművészeti egyetemet, 1974 és 1993 között a sepsiszentgyörgyi színházban játszott számos főszerepet, 1994 óta pedig a marosvásárhelyi Nemzeti Színház színpadán szerepel. Életútjának elmesélése során nagy hangsúlyt kap az a személyes dimenzió, amelyik a kisvárosi, de értéktudat és műveltség szempontjából igen jó alapot jelentő környezetből érkező fiatal lányt a színház világába vezeti, és életre szóló élményekkel ajándékozza meg. Betekintést nyerünk a hetvenes-nyolcvanas évek székelyföldi színházi világába, abba az elvárásrendszerbe, amely a sepsiszentgyörgyi színházat övezte, azokba az intézményteremtő jelentőségű vállalkozásokba, amelyek a székelyudvarhelyi Siculus fesztivált vagy a sepsiszentgyörgyi színházi kollokvium-kezdeményezést megalapozták. Csíky Csaba zeneszerző-karmester feleségeként a színházi zene problematikáját is hangsúlyosan veti fel a kötet.
A marosvásárhelyi évekről szóló beszélgetés az átalakuló színházi világ és az átalakuló elvárásrendszer dokumentálását nyújtja az olvasó számára, és rendkívül aktuális kérdéseket vet fel.
Az interjú készítője Máthé Éva újságíró, aki a Prospero Könyvek sorozat számára korábban Lohinszky Loránddal készített interjút. A kötetet dokumentumok, fotók, szereplisták teszik teljessé.
176 oldal
ISBN 978-973-1960-36-4
A mi 20. századunk
Szerk. Kovács Kiss Gyöngy – Romsics Ignác
Az ezredforduló a világ számos történészét késztette arra, hogy a 20. századról véleményt alkosson. A 2000 körüli években egy vagy több szerzős világ- és régiótörténetek éppúgy nagy számban jelentek meg, mint hosszabb, rövidebb ország-történetek. Ilyen vállalkozásokban e kötet néhány szerzője is részt vett.
A magyar 20. század akár a többnyire egymást tagadó, folytonos újrakezdések időszakaként is értelmezhető. A külső és belső történések eközben egyidejűleg keltettek felfokozott reményeket és pillanatokon belül szenvtelenül romboltak le illúziókat. Olyan nehezen érthető száz év volt ez, amelyben mintha több évszázad történései sűrűsödtek, „teleszkopizálódtak” volna. Súlyos és mindmáig értelmezésre váró, több olvasatú történeti üzenetek és tanulságok tárháza, amelyek egymásnak gyakran ellentmondó történelemképek konstruálására ösztönözték és ösztönzik még ma is a különböző szociokulturális csoportok emlékezőit és identitáspolitikusait. Az 1867 utáni dualista időszaknak – végén az ún. boldog békeidőkkel – majdnem ugyanolyan ellentmondásos a megítélése, mint a Horthy-, vagy a Kádár-korszaknak. Egyik időszakról sincs olyan össznemzetileg elfogadott, konszenzusos történelemképünk, mint 1848-49-ről vagy a legtöbb korábbi korszakról. Az interpretációs sémák a század főbb folyamatairól és fordulópontjairól mind a mai napig igen ambivalensek, gyakran egyoldalúak. Ezért nem csoda, hogy olykor éles ellentmondásban állnak egymással.
Ilyen megfontolásokból kiindulva döntöttünk úgy 2009-ben, hogy a nagy összegzések időrendben haladó narrációi helyett tematikai szempontból tekintjük át a magyar 20. század jellegzetes vonásait. Vagyis nem egyes korszakok komplex teljesítményét tesszük mérlegre, hanem meghatározott szempontokból hosszú távú folyamatokat vizsgálunk meg, és ezek belső logikája szerint viszonyítjuk egymáshoz az egymást követő korszakokat. Öt ilyen alapvető szempontot találtunk. Ezek a következők: politikai rendszerek, társadalmi változások, gazdasági fejlődés, külpolitika és magyar kisebbségek. A feladatra az egyes témák legavatottabb magyar történész szakértőit – a témák sorrendjében: Romsics Ignácot, Gyáni Gábort, Tomka Bélát, Pritz Pált és Szarka Lászlót – kértük fel. Felkérésünknek valamennyien vonakodás nélkül eleget tettek, s a Korunk 2010. áprilisi száma így A mi 20. századunk címmel jelenhetett meg.
A szám fogadtatása – Erdélyben és Magyarországon egyaránt – igen pozitív volt. Ez indított bennünket arra, hogy a tanulmányokat – kibővítve – külön kötetben is kiadjuk.
296 oldal
ISBN 978-973-1960-26-5
Dehel Gábor
Bisztrai Mária
Bisztrai Mária életében, azt mondhatnánk, több életre elegendő életanyag összegződik. Színésznői munkája a Kolozsvári Állami Magyar Színházban (amelynek 1969 és 1985 között igazgatója is volt), tanúskodása férje munkájáról Horváth Béla színész-rendező feleségeként, Petru Groza lányaként felhalmozódott élettapasztalata önmagukban is egy-egy könyvre való megírandó tapasztalatot összegeznek. Élettörténete ilyenformán több ember életének története, olyan embereké, akik történetesen ugyanazt a nevet viselik.
A Prospero Könyvek sorozatban megjelenő beszélgetőkönyv már abból a szempontból is érdekes, ahogy egy politikus lánya beszámol a kommunizmus felé vezető történelmi eseményekről, aztán magáról a rendszerről – arról, hogy miként használja még megmaradt néhány ismeretségét arra, hogy a színház ne szolgáltatódjék ki teljesen a diktatúra elvárásainak, hogyan dolgozik együtt tehetséges, nagy elismertségnek örvendő férjével, aztán hogyan veszíti el őt – mindezek a történetek rendkívül érdekesek, és gyakran tragikusak.
A könyvterjedelmű interjú készítője Dehel Gábor, aki 2008-ban már megjelentetett egy beszélgetőkönyvet a Prospero sorozatban, Marton Melinda operaénekesnő életéről. A könyv tartalmazza a művésznő rövid életrajzát, fotókat, szereplistát, kritikarészleteket, amelyek növelik a könyv dokumentumértékét. A bevezetőt Kötő József színháztörténész jegyzi.
232 oldal
ISBN 978-973-1960-32-6
Könyv, grafika – könyvművészet Erdélyben (1919–2011)
Szerk.: Kántor Lajos
Az Erdélyben készült (magyar) könyv a magyar művelődéstörténet tekintélyes fejezetét képezi. Jakó Zsigmond ez irányú kutatásai összekötik a régmúltat az 1970-es évekkel, amikor a Kriterionnál ismét jelentős romániai magyar könyvműhely alakult. Kötetünk ezt az ívet rajzolja fel, az utóbbi négy évtized (1970–2010) eredményeire koncentrálva, de utalásokkal a kezdetekre, és külön tanulmányban foglalkozva (Murádin Jenő) a két világháború közötti könyvillusztrációval.
Az intézményes és az egyéni teljesítmények tanulmányok és vallomások sorában tárulnak fel. Dávid Gyula a Kriterion könyvműhelyének látványos sikerét és problémáit foglalja össze, forrás értékű részletekkel, a kiadó problémáinak feltárásával. Árkossy István művészi érzékenységgel megírt elemzése a Kriterion – és tulajdonképpen az egész korabeli romániai magyar könyvművészet – négy legjelentősebb egyéniségét, Deák Ferencet, Cseh Gusztávot, Paulovics Lászlót és Tóth Lászlót mutatja be. Mellettük maga Árkossy és Bardócz Lajos illusztrátori munkássága is elemzés tárgya (Kántor Lajos, illetve Árkossy írásában). Igényes tanulmány foglalkozik a könyvgrafikus Cseh Gusztávval, a pályaképet a korba helyezve be (Csapody Miklós).
A már-már monografikus jelleg felé mutat a mintegy 300 lapot kitevő kötet „Könyvgrafikáról – Korunk-közelben” című fejezete, amelyben 1960 és 2002 közt közölt tanulmányrészletek, kritikák, a Korunk Galériához kapcsolódó vallomások szólnak olyan művészekről, mint Gy. Szabó Béla, Szervátiusz Tibor, Fux Pál, Feszt László, Plugor Sándor, Sipos László, Bencsik János, Damó István vagy a kolozsvári-szegedi-londoni illetőségű Buday György és a 20. századi magyar képzőművészet ugyancsak kiemelkedő alakja, Bartha László. A szövegek utalnak a román könyvgrafika megújulására. A szerzők közt megtaláljuk Koczogh Ákost, Keserű Katalint, Borghida Istvánt, Ditrói Ervint, Hans Loewöt, Banner Zoltánt, Gazda Józsefet, Bálint Tibort, Domokos Gézát, Farkas Árpádot.
„Új utakon a könyvművészet” fejezetcím alatt mai, 21. századi sikeres könyvműhelyek vezetői, alkotói, egyetemi oktatók, illetve fiatal, nemzetközi sikerű grafikusok vallomásai, eszmefuttatásai kapnak helyet (Könczey Elemér, Damokos Csaba, Hajdú Áron, Keszeg Ágnes, Részegh Botond, Csillag István).
Gazdag, fekete-fehér és színes reprodukciók kísérik a szövegeket (mintegy 100 oldalon), a Kriterion, a Dacia műhelyéből, a Korunk illusztrációs anyagából, valamint a legfiatalabbak (Koinónia, Pallas-Akadémia, Mentor stb.) munkáiból. A könyvben megjelennek a Romániai Magyar Könyves Céh által az év legszebb könyveinek minősített kiadványok borítói.
268 oldal
ISBN 978-973-1960-30-2
Nagy Miklós Kund
Farkas Ibolya
A kötet Farkas Ibolya színművésznő életébe és színészi pályájába nyújt betekintést, egyaránt figyelve a történeti-kulturális összefüggésekre és az aprólékos dokumentálásra. A színésznő a marosvásárhelyi társulat megbecsült, széles körben ismert művésze. A könyv kitér színészi munkájának részleteire, kései doktori fokozatszerzésére, amely lehetővé tette számára, hogy a marosvásárhelyi színművészeti egyetem oktatójaként tevékenykedhessen, és természetesen Lohinszky Loránddal kötött házasságára, közös munkáikra.
Mindezek az élettények a személyesség hitelességével kerülnek megvilágításra a könyvben, és ezáltal válnak az olvasó számára könnyebben átélhetővé: a színésznő szerepekről, rendezőkről, színészkollégákról, tudományos munkáról beszél.
A könyv a Prospero Könyvek című sorozatban jelenik meg, tartalmazza a művésznő életútjára, szerepeire vonatkozó adatokat, fényképeket és kritikarészleteket is közöl. Az előszót Béres András, a Marosvásárhelyi Színművészeti Egyetem esztétikaprofesszora, az intézmény korábbi rektora jegyzi.
152 oldal
ISBN 978-973-1960-27-2
Péntek János
Változó korunk – változó nyelvünk
A válogatás a szerzőnek az elmúlt években szétszórtan, többnyire magyarországi és itthoni folyóiratokban, alkalmi kiadványokban megjelent írásait tartalmazza. Olyan esszéket, dolgozatokat, amelyek az olvasók szélesebb köréhez szólnak. Tematikailag az teszi egységessé a válogatást, hogy minden írás a nyelvben való létezésünk és megmaradásunk valamilyen vonatkozását tárgyalja. A válogatás első részébe sorolt írások a magyar nyelv hazai helyzetét és a nyelvhasználat néhány konkrét vonatkozását elemzik elsősorban abból a szempontból, hogy milyen esélyei vannak a nyelvmegtartásnak, ami egyben az identitás megőrzésének is feltétele, és hogy milyen tennivalói vannak ebben a tekintetben a tudatos, szakmailag megalapozott nyelvi tervezésnek. Ehhez a kérdéskörhöz szorosan kapcsolódik az a két írás, amely Sütő Andrást idézi meg, Sütő „nyugtalanságait” a nyelvi létezés kilátástalanságáról a mezőségi szórványkörnyezetben. A válogatás harmadik egységének írásai a szerző szülőföldjéről, Kalotaszegről szólnak, arról a nyelvi tájról, amely a maga ellentmondásos helyzetével és sorsával a veszélyeket és az esélyeket egyaránt példázza.
Az utolsó részben olyan „alkalmi” szövegek, írások kaptak helyet, amelyeknek az „alkalmakon” túlmutató mondanivalójuk van. Helyekhez, személyekhez, intézményekhez, évfordulókhoz kapcsolódnak az írások és a szerző közéleti, szakmai „szerepeihez”, felkéréseihez. Személyesek és közéletiek, alkalmiak és általánosak ezek a tömör írások, miközben az erdélyi múlt egy-egy személyiségét (Brassait, Szabó T. Attilát, Márton Gyulát, Páter Bélát), valamely jelentős intézményét (az Erdélyi Múzeum-Egyesület vagy az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége születését) idézik meg, vagy éppen egy könyv megjelenésére reflektálnak.
312 oldal
ISBN 978-973-1960-29-6
A tudomány határai
Szerk.: Cseke Péter
A letűnt rendszerben szabadon uralkodhattak az áltudományos nézetek, miközben a hiteles tudományművelést a hatalom marginalizálta, ellehetetlenítette. A rendszerváltás visszaállította ugyan jogaiba a valódi tudományt, de a globalizáció térhódításával újból erős hátszelet kaptak az áltudományok haszonélvezői. Akik agresszív módon olyan gondolatokat, elgondolásokat, eszmerendszereket terjesztenek, amelyeket úgymond tudományként határoznak meg, de amelyek nem felelnek meg a tudományosság ismérveinek. A valódi, hiteles tudomány és az áltudomány közötti sávban ott van a nem tudomány. Amelyik könnyen áltudománnyá válhat, amennyiben tudományként tünteti fel magát. Vagyis: a tudomány igazsága és az áltudomány mágiája között kellene végre határt vonni.
200 oldal
ISBN 978-973-1960-35-7
Kántor Lajos
A Korunk kapui
1959 (1957) – 1965 (március)
Kántor Lajos így foglalja össze kötete bevezetőjében a kézirat előzményeit és tétjeit:
„Tartozom rövid tájékoztatással az olvasónak (Korunk-újraolvasónak), hogy milyen kapukon át próbálom vezetni őt az itt következőkben. A négy, fizikailag is tapintható Korunk-kapuról és arról az egyről, amely 1957-től 1965-ig (majd még 1973 őszéig) használatos volt, bő leírással szolgálok, ám voltak, vannak olyan kapuk, amelyeket korábban igyekeztem megnyitni, akarva-akaratlanul már ezt a mostani Kapu-könyvet készítve elő. A kapu (2004) és A mennyei kapu (az „apokrif kerekasztal”, 2006-ból) életrajzi, családi, baráti dokumentumokra, illetve utókori fantáziálásra épült, mindegyre beleütközve a Korunk-évekbe. Merthogy eddigi (és mai) életemből több mint ötven év Korunk-közelben telt, telik.
A visszatekintés alkalmai korábban is adódtak tehát, részben szerkesztői (belső) parancsnak engedelmeskedve. A most vállalt szubjektív folyóirattörténet így és itt kiegészül a kezdetekre történő utalásokkal (1926), a „Korunk börtönében” eltöltött saját évekkel, eljutva a már átháríthatatlan személyes (főszerkesztői) felelősség időszakáig, el egészen az 1957-es újraindulás kerek, félszázados évfordulójáig. Szubjektív történetet ígérek – Gáll Ernő, Balogh Edgár könyvnyi, ugyancsak személyileg meghatározott „számvetése”, „számadása” után –, lehetőség szerint azonban objektív felmérésre törekszem, amikor az elődök, a kortársak munkáját gondolom újra, benne a magam szerepét sem függetlenítve szégyeneinktől és (vélt) dicsőségüktől, dicsőségünktől. Egy más nemzedék, egy más kor szempontjai érvényesülnek természetesen az én újraolvasásomban (remélve, hogy tovább is jutok a részletezésben 1965-nél) – mint ahogy nyilvánvaló, hogy utódaink (ha még hajlandók lesznek folyóiratot, könyvet olvasni) sok mindent másképp fognak látni, mint azok, akik jóval 1989 előtt váltak felnőtté, sőt a második világháború körüli évekről is vannak emlékeik.
A világ halad, legalábbis változik – de talán mégsem lesz kötelezővé a felejtés…”
A kötet célkitűzése, hogy az előző Kapu-könyvekhez hasonlóan irodalmi igényű visszaemlékezéseket vállaltan szubjektív, ugyanakkor irodalomtörténeti téttel bíró szerkezet szerint rendezze el. A könyv műfaji sajátossága, hogy az utólagos emlékek, értelmezések, kommentárok korabeli dokumentumokhoz, idézetekhez, szövegekhez kapcsolódnak. Egyaránt hasznosítják a kortársi perspektíva és az irodalomtörténészi többlettudás előnyeit.
212 oldal
ISBN 978-973-1960-33-3