A sztálinizmus irodalma Romániában
Szerk.: Balázs Imre József
A kötet alapját egy csoportos kutatás képezi, amely a kolozsvári Sapientia – Kutatási Programok Intézete támogatásával zajlott, résztvevői Balázs Imre József, Gyulai Levente, Sütő-Egeressy Zsuzsa, Vallasek Júlia és Vári Csaba voltak. A kutatás egyik alapvető célkitűzése az volt, hogy megvizsgálja: mennyiben tekinthető egységesnek az értékrend, a beszédmód szempontjából a Gheorghiu-Dej korszak (a romániai sztálinizmus) irodalma. Ennek vizsgálatához viszonylag állandó keretek között működő intézmények átalakulásait vette alapul a kutatócsoport. A fellapozott folyóiratok (Irodalmi Almanach, Útunk, Pionír, Napsugár, Dolgozó Nő), könyvsorozatok (Forrás) jelzik azokat a politikai-ideológiai elmozdulásokat, amelyek nem feltétlenül csupán egy irányban (egy nagyon beszűkült horizont felől egy tágasabb értékrend felé) működtek, hanem a korszakon belül is bekövetkező enyhülések és politikai bekeményítések sorozataként mutatkoztak meg. Számos jel mutat arra, hogy ebben az időszakban a hivatalos kultúra szintjén a leginkább kiegyenlített, homogenizált a romániai kultúra. Az 1949-1953 közötti időszakban a követendő minta román és magyar lapok, szerzők, kritikusok számára egyaránt a szovjet kultúra. A román kultúrpolitika pedig integratív módon viszonyul a magyar nyelven írott alkotásokhoz: rövid időn belül készülnek el a korszakban a „haladó” tartalmú művek román nyelvű fordításai.
A vizsgálódás csoportos jellege lehetővé tette, hogy több szinten mutatkozzék meg a korszak hivatalos értékrendje, illetőleg (helyenként) azok a pontok is, ahol a propagandisztikus mondanivaló dekonstruálódott, hatástalan maradt. Gyulai Levente és Vári Csaba munkája a korszak vezető irodalmi lapjainak kritikai érvrendszerére összpontosított: ezekből a tanulmányokból rekonstruálható legpontosabban a hivatalos, kívánatos értékrend. Az irodalmi művek inherens többértelműsége jóval kevésbé jellemző a kritikákra: itt valóban azok az elvárások fogalmazódnak meg, amelyek utópiaként (alighanem beteljesíthetetlen utópiaként) lebegtek a konkrét irodalmi művek fölött.
Az ideológiai nevelés kevésbé látványos, de ugyancsak hatékony lehetőségeit kínálták a korszak ifjúsági lapjai és női lapjai. Ezek vizsgálata során Vallasek Júlia és Sütő-Egeressy Zsuzsa figyelmeztetnek azokra a pontokra is, ahol a hivatalos értékrend nem foghatta teljesen át a lapok anyagát, minden bizonnyal marginalizáltabb (tehát kevésbé átlátható) státusuk miatt. A mozaikszerű összkép a korszak költészetének és rövidprózájának elemzésével teljesedik ki Balázs Imre József írásaiban: itt az a folyamat mutatkozik meg, ahogy az ötvenes évek sablonosabb megoldásai után a Forrás-kötetek szerzői megtalálják az utat a szubkulturális vagy akár az abszurditásában magánjellegű problémák megjelenítésére.
A tanulmányok gondolatmenete a kíváncsiság útját követi: a megértés, az összefüggések, analógiák feltárása foglalkoztatja a szerzőket, nem valamiféle morális ítélkezés szándéka, amely időről időre feltűnik a korszak aktuális nyilvánosságban történő tárgyalásakor. Nem személyek fontosak itt, hanem egy értékrend, egy nyelvhasználati mód, amely látszólag feledésbe merült, de időről időre (más nevet, más arcot kapva) aktivizálható. Legalább ennyire fontos természetesen azoknak a lehetőségeknek a feltárása, amelyek kiutat jelentenek a monolitikus, totalitárius nyelvből és logikából.
208 oldal
ISBN 978-973-9373-81-4
Gróf Degenfeld-Schonburg Sándor
A vadászszenvedélyről
Az Erdélyből elszármazott, szenvedélyes vadász főnemes szerző vadászélményeinek és természetszeretetéről tanúskodó elmélkedéseinek gyűjteménye, igényes grafikai kivitelezésű kötetben.
96 oldal
ISBN 978-973-9373-83-8
Kiemelés tőlem
Emlékkönyv Kántor Lajos hetvenedik születésnapjára
Szerk.: Balázs Imre József, Horváth Andor, Kovács Kiss Gyöngy
Ezzel a kötettel köszöntik Kántor Lajost barátai és munkatársai, akik egyben a Korunk szerzői és barátai. A hozzá címzett és róla szóló írásokban szó esik irodalomról, történelemről, a Korunkról, Kolozsvárról és Erdélyről. A borítót Könczey Elemér készítette Nagy Albert festményének felhasználásával.
358 oldal
ISBN (10) 973-9373-78-X
ISBN (13) 978-973-9373-78-4
Közép-Európa vándora
Korunk-dosszié
Válogatás a Korunk öt évtizedének írásaiból (1957–2007) I.–II. kötet
Szerk.: Kántor Lajos, Kovács Kiss Gyöngy
A Korunk című kolozsvári folyóiratot 1926-ban alapította Dienes László, 1928-tól 1940-ig Gaál Gábor volt meghatározó szerkesztője. A lap szerzői közt tudhatta Kassák Lajostól, Illyés Gyulától, Radnóti Miklóstól és József Attilától Faludy Györgyig és Fejtő Ferencig a korszak fontos íróit, gondolkodóit. 1940-től 1957-ig a lap szüneteltette megjelenését, majd Balogh Edgár és Gáll Ernő vezetésével folytatni próbálta azt a szerkesztési koncepciót, amelynek alapjait Dienes és Gaál fektették le. 1957 és 1989 között a lap olyan kutatóműhelyek, egyetemi háttérintézmények, akadémiai jellegű szerveződések szerepét is magára vállalta, amely mindvégig rangot biztosított neki az összmagyar szellemi életben. A Közép-Európa vándora. Korunk-dosszié című válogatás ötlete abból a felismerésből született, hogy elérkezett az idő, hogy az 1945 és 1989 közötti időszak tradíciójával, e tradíció problematikus és értékes elemeivel szembenézzen a kortárs kultúra. A Korunk-számok legjelentősebb írásai alapján rekonstruálható az a szellemi horizont, amely egyszerre jelzi a szocializmus éveinek jellegzetes értékrendjét, illetve azokat a pontokat, ahol az önmagát egységesnek beállítani kívánó marxista ideológia meg-megbomlott. Ugyanakkor a rendszerváltás óta eltelt tizenhét év láthatóvá tette azt is, milyen irányban alakulhatott volna a Korunk szerkesztési koncepciója a különféle szerkesztésbe beavatkozó kényszerítő körülmények nélkül. Számos olyan szöveg jelent meg a lapban, amelyek rálátást nyújtanak a korábbi évtizedek kultúrájára.
- kötet: 464 oldal
- kötet: 392 oldal
ISBN 978–973–9373–84–5
Máthé Dénes
Nyelvi létmódok
Máthé Dénes a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem Nyelvtudományi Tanszékének adjunktusa. Tanulmányai elméleti igénnyel vizsgálják régebbi és újabb irodalmi szövegek, filozófiai értekezések szövegét, nyelvi felépítésük, képszerkezeteik, retorikai alakzataik szempontjából. Tanulmánykötete ilyenformán az irodalom interdiszciplináris megközelítésmódja felé mutat: a stilisztika, a nyelvi pragmatika és az irodalomtudomány eszköztárát, szakirodalmát egyaránt mozgósítja.
A tárgyalt szövegegyüttesek elsősorban a magyar irodalmi műveltség klasszikusainak (Apáczai Csere János, Heltai Gáspár) tulajdoníthatók, de a szerző számára ugyanúgy kihívást jelent a nyelvi képek elmélete vagy a stilisztika elméleti-történeti problémáinak összefoglalása. A kötet olyan alapkutatásnak tekinthető, amelynek eredményeit a műközpontú irodalomtudomány a továbbiakban minden bizonnyal hasznosítani fogja. Az egyes tanulmányok korábban a Nyelv- és Irodalomtudományi Közlemények, a Korunk, az Iskolakultúra című folyóiratokban vagy több szerzős tanulmánygyűjteményekben jelentek meg.
248 oldal
ISBN 978-973-9373-77-7
Pieldner Judit
Beszédterek, képterek
Irodalom és film határterületeit vizsgálja kötetében Pieldner Judit, a csíkszeredai Sapientia Tudományegyetem oktatója, a Szegedi Tudományegyetem doktorandusza. Irodalom és film kapcsolatának tanulmányozása mind az irodalomelmélet, mind a filmelmélet eredményeit hasznosíthatja és mindkét diszciplína érdeklődésére számot tart. A film kutatásának különböző irányai, a módszercentrikus elméletektől a horizontelméletekig, sokat köszönhetnek a tágan értelmezett irodalomelméletnek, ahogy az irodalom tanulmányozása sem hagyja figyelmen kívül a filmelmélet, a médiaelméletek belátásait. Korszerű kutatási irány az irodalom medialitásának tanulmányozása.
A kötet első része az irodalom és film kapcsolatát érintő tanulmányokat tartalmaz, illetve a film társmédiumokal kezdeményezett dialógusának példáival, a mediális önreflexió különböző változataival foglalkozó írásokat is magában foglal. A „filmolvasás” szóösszetétel a médiumok közötti határ átlépésére tesz javaslatot, amely magának az interpretációnak a létmódját fogalmazza újra, hiszen a kérdések éppen az átfedésekben a fogalmazódnak meg, a viszonyok köztességében artikulálódnak, lebontva a diszciplínákat egymástól elválasztó falakat.
A könyv második részében a szerző kortárs irodalmi művekről (Borbély Szilárd, Tompa Gábor, Lövétei Lázár László, Selyem Zsuzsa, Vári Attila és mások szövegeiről) írott értelmezései kaptak helyet.
244 oldal
ISBN 978-973-9373-85-2
Rigán Lóránd
Erósz városa
A szerző filozófiatörténészi, klasszika-filológiai, illetve hermeneutikai eljárásokat felhasználó vizsgálódásai történetiség, értelem és igazság összefüggéseit vázolják kortárs bölcseleti kontextusban, klasszikus, keresztény, reneszánsz és újplatonikus metafizikai problémákat értelmeznek újra a szemlélődés, a vágy és az evilági természet fogalmai mentén, de az antikvitás politikafilozófiai koncepcióit is tárgyalják.
Az esszéisztikus jellege dacára mintegy hatnyelvű bibliográfiai apparátust, filológiai instrumentáriumot és nem utolsó sorban sajátosan filozófiai problematizálási metódusokat felvonultató kötet viszonylagos egységét a középpontjában álló erószfogalom, sokoldalúságát pedig a részletes és konkrét, egymással lazán összefüggő témák vizsgálata adja, mely a szerző olvasataiban legtöbbször az illető szövegek eddig elhanyagolt, látens aspektusaira, továbbgondolási esélyeire hívja fel a figyelmet.
136 oldal
ISBN–(10) 973–9373–79–8
ISBN–(13) 978–973–9373–79–1
Szabédi László
A Lázár utcától a Postakert utcáig
Napló, levelek (1928–1959)
A Szabédi László (1907-1959) 100 éves centenáriumára kiadott kötet arra vállalkozik , hogy a sokrétű személyiséget eddig ismeretlen dokumentumok alapján tárja az olvasóközönség elé. A korai írói szárnypróbálgatástól a beérett költő-prózaíró-esztétáig, tudós nyelvész-professzorig vezető utat az 1928-1933-as nem hagyományos értelemben vett Napló (heterogén szövegegyüttes), válogatott levelezése és saját különböző célból írott önéletrajzai (1943, 1945, 1950) által mutatja meg.
A szerző neve a köztudatban elsősorban tragikus vége, öngyilkossága (1959. április 18.) következtében a Bolyai Tudományegyetem felszámolásának történetével fonódott össze.
Az egymással beszélgető, egymást kiegészítő dokumentumok története mentén árnyaltabb kép bontakozik ki nemcsak Szabédiról és személyes viszonyairól, gondolkodásmódjáról, bölcseleti koncepciójáról, hanem a korszak művelődési-politikai-intézménytörténeti kontextusáról is.
Adalékul szolgál ez közéleti szerepléséhez, irodalmi tanári munkásságához, múzeumigazgatói munkáságához, politikai szemléletéhez, a vallásról való gondolkodásához, illetőleg olyan intézményekhez való viszonyához és ezek háttérinformációihoz is mint a Józsa Béla Athenaeum, a Móricz Zsigmond Kollégium, a Székely Nemzeti Múzeum, a Bolyai Egyetem, a Pásztortűz, az Utunk, az Igaz Szó, és a kevésbé ismert sepsiszentgyörgyi Népi Egység (1944–1947) politikai lap.
A dokumentumok az EMKE-Szabédi Emlékház tulajdonában levő Szabédi László hagyatékból származnak.
478 oldal
ISBN 978-973-9373-81-4
Szilágyi Júlia
Lehet-e esszét tanítani?
Szilágyi Júlia azok közé tartozik, akik otthon vannak az esszében: írásbeli és szóbeli megnyilatkozásai egyaránt az esszényelv felé közeledtek és közelednek. Közel egy évtizede tart a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetemen interaktív előadássorozatokat az esszéről, annak nyelvéről és szemléletéről. Az előadásokon egy-egy jellegzetes, kiemelkedő esszét értelmezve tárulnak fel az esszényelv általában vett sajátosságai. Ezekből az előadásokból az évek során esszék születtek, amelyek együtt, kötetbe gyűjtve kitűnő bevezetést nyújtanak az esszé világába. Ha volna olyan tudományág, hogy „esszéológia”, ez a könyv a diszciplína alapkönyvei közé tartozna.
A kötet azáltal válik teljessé, hogy függelékben, szöveggyűjtemény formájában tartalmazza az értelmezett szövegeket, szövegrészleteket is, Montaigne, Proust, Thomas Mann, Székely János, Bretter György és mások írásait. Ezáltal válik (elsősorban a felsőfokú) oktatásban is használható segédkönyvvé.
210 oldal
ISBN 978-973-9373-86-9
Végh Balázs Béla
A gyermekirodalom változatai
Végh Balázs Béla a gyermekirodalom elméletének és történetének kutatója. Tanulmánykötetében a huszadik század első felének gyermekverseit, meséit, gyermekirodalomkoncepcióját tekinti át (Benedek Elek, Dsida Jenő, Balázs Ferenc, Makkai Sándor munkásságát vizsgálva), majd a hatvanas-hetvenes években megújuló gyermekirodalom-szemléletre figyel olyan szerzők műveiben, mint Szilágyi Domokos, Markó Béla, Ferenczes István, Kányádi Sándor, Kovács András Ferenc.
A kötet végén kortárs gyermekversantológiákról, illetve Kamarás István két művéről olvashatunk elemzéseket.
A kötet egyik legfontosabb írása az az áttekintés, amely az 1990 és 2001 közötti, Erdélyben írt, gyermekirodalomról szóló tanulmányokat vizsgálja. Ez az áttekintés mutatja meg igazán, mennyire hiánypótló.
244 oldal
ISBN 978–973–9373–80–7