Bár Erdély és a csatlakozó részek Romániához kerülését csak az 1920. június 4-én aláírt trianoni békeszerződés szentesítette, az impériumváltásra ténylegesen már 1918 végén és 1919 elején sor került. E konfliktusoktól nem mentes folyamat egyik fontos eseménye volt az 1918. december 1-jén, Gyulafehérváron megrendezett ún. román nemzetgyűlés, amely nemcsak Erdély Magyarországtól való elszakadási szándékát nyilvánította ki, hanem a Román Királysággal való egyesülési óhaját is.
Az összeállítás gerincét öt olyan tanulmány képezi, amelyek e kétéves folyamat egy-egy csomópontját elemzik. Szakály Sándor az 1918. őszi katonai összeomlást és az ellenségeskedés befejezését mutatja be, különös tekintettel az 1918. november 3-ai padovai fegyverszünetre és az ezt kiegészítő november 13-ai belgrádi katonai konvencióra. Fodor János tanulmánya követi az 1918. november-decemberi erdélyi fejleményeket, beleértve nemcsak a gyulafehérvári román, hanem a november 28-ai marosvásárhelyi székely és a december 22-ei kolozsvári magyar népgyűlést is. Gottfried Barna a Székely Hadosztály megalakulását mutatja be, míg Főcze János Paál Árpádnak és társainak 1919 eleji kísérletét ismerteti a Székelyföld önálló köztársasággá alakítására. A tanulmányok blokkját Romsics Ignác írása zárja. Ennek tárgya az 1919 januárjától ülésező békekonferencia Bánság megosztásával és a román–magyar határ kijelölésével kapcsolatos vitái és döntései.
Az öt tanulmányt hat forrásközlés egészíti ki. Ezek közül négy – a gyulafehérvári nemzetgyűlés határozata, Gyárfás Elemér 1919-es tervezete Erdély belső berendezkedéséről és a Román Királysághoz való viszonyáról, a párizsi békeszerződés által kidolgozott és Románia által is elfogadott kisebbségvédelmi szerződés és végül a magyar békedelegáció 1920-as alternatív javaslata Erdély államjogi státusáról és belső viszonyainak svájci típusú rendezéséről – a régió leendő státusával és ehhez kapcsolódóan többség és kisebbség együttélésének kívánatos formáival foglalkozik. Kettő pedig – Márki Sándor naplója és Janovics Jenő visszaemlékezése – az impériumváltás szubjektív olvasatát adja.
Az 1918–1920-as események/döntések következtében az erdélyi magyarság merőben új helyzetben találta magát, amelyből adódóan saját jövőjének újragondolása legfőbb teendőjévé – valójában sorskérdésévé – vált.
A tartalomból: K. K. Gy • Impériumváltás Erdélyben (1918–1920); SZAKÁLY SÁNDOR • Az Osztrák–Magyar Monarchia felbomlása; FODOR JÁNOS • Magyar nemzetiségpolitikai kísérletek és a román álláspont 1918 őszén; GOTTFRIED BARNA • A Székely Hadosztály megalakulása; FŐCZE JÁNOS • Paál Árpád és a román hadsereg; ROMSICS IGNÁC •Románia nyugati határainak kijelölése a párizsi békekonferencián; DEMÉNY PÉTER • Teke (vers); KESZTHELYI GYÖRGY • Álmatlan tartomány, Rendhagyó tavasz (versek)