Ablak a jelenre
Erdélyi középiskolások társadalomképe
Szerk.: Balázs Imre József
A legutóbbi népszámlálás 2002-ben közzétett eredményei arra késztettek minden felelősen gondolkodó értelmiségit, hogy igyekezzék felmérni: milyen helyzetben él jelenleg az erdélyi magyarság, és milyen jövőképpel rendelkezik. Ennek a helyzetnek és generációs közhangulatnak a feltérképezésére vállalkozott a Korunk szerkesztősége, amikor 2002-ben Ablak a jelenre címmel pályázatot hirdetett erdélyi magyar középiskolások számára.
Középiskolások szövegei a helyzetről, amelyben léteznek, szociológiai kommentárokkal.
248 oldal
ISBN 973-9373-53-4
Álló és mozgóképek
Vázlat az erdélyi főnemességről
Szerk.: Kovács-Kiss Gyöngy
A 20. század közepén a kommunista ideológia gyökértelenségére alapuló, a vörös terror árnyékában kiépülő új rendszer évszázados tapasztalatot, hagyományt és értékrendet pusztított el. Azokat a pilléreket döntötte le, amelyek mindaddig a történelem támoszlopaiként szolgáltak Az etatista rendszerű állam ugyanis csak úgy látta biztosítottnak uralmát, ha a nemzeti hagyományokat őrző, e hagyományok értékeit átörökítő rétegeket megsemmisítette. Külön stratégia dolgoztatott ki ennek érdekében az elit szétzúzására is. A cél azonos, különbségek csupán a végrehajtás milyenségében jelentkeztek. A gyökereit vesztett egyének alkotta névtelen tömegből verbuválódott „népi demokrácia” – az új értékrend letéteményeseként – más eszközökkel járt például el a középosztállyal (szabadfoglalkozásúakkal, tisztviselőkkel, kisiparosokkal és kereskedőkkel) szemben, másokkal a gazdatársadalom és megint másokkal a nemességgel szemben.
Ez utóbbi tagjaira – külön hangsúllyal a történelmi családokra és mágnásrétegre – rásütik a „kollektív bűnösség” bélyegét, és megsemmisítő hadjáratot indítanak e társadalmi réteg és azok egyes tagjai ellen. A negyvenes évek közepén indul meg a hajsza, amely az évtized végén, az ötvenes évek elején teljesedik ki. Elhurcolások, kényszerlakhelyek, melyek egy egész társadalmi kategóriát érintenek. Az öt erdélyi kényszerlakhely-központ – Marosvásárhely, Sepsiszentgyörgy, Nagyenyed, Gyulafehérvár és Balázsfalva – a magyar történelmi arisztokrácia és a székely nemesség gyűjtőhelyeivé válnak.
Amint arra az átélt események egyes szereplői visszaemlékeznek, Romániában néhány éves előzmények után 1949. március 3-a, Húshagyókedd a tragikus kezdete a magyar történelmi családok kálváriájának, a „címerek golgotájának”.
A kötet bizonyos mértékben mementó. Emlékeztető a 20. század sötét évtizedeire, egyik legsúlyosabb gyalázatára és tisztelgés azoknak a családoknak a tagjai előtt, akik nemesi származásuk miatt a történelem egyik legembertelenebb rendszere meghurcolásainak áldozataivá váltak. Ugyanakkor egyféle vázlat is az erdélyi arisztokráciáról, vázlat, amely az egyes történelmi családok képviselői – az akkoriak vagy leszármazottaik – visszaemlékezéseiből, feljegyzéseiből, beszélgetéseiből áll össze. Nem családi monográfiák, sem teljes memoárok gyűjteménye, csupán emlékezés-forgácsok az erdélyi főnemességről, annak múltjáról és – esetenként – jelenéről.
320 oldal
Boka László
A befogadás rétegei
Boka László a fiatal irodalomtörténész és elméletíró generáció egyik legjelentősebb képviselője, kutatási területe a kánonelmélet, illetve a második világháború utáni erdélyi magyar irodalom. Kötetének vezérfonala a különféle kánonkoncepciók összevetése az irodalom gyakorlatával: annak vizsgálata, hogy különböző szerzők életműve milyen módon, milyen olvasatok mentén épül be az irodalmi hagyományba. A könyv két írása is foglalkozik Ady Endre életművének befogadásával, a huszadik század kultikussá vált költőalakjának különböző értelmezéseivel. Nagy hangsúlyt fektet a szerző ugyanakkor az erdélyi irodalom magyarországi recepciójának kérdésére, illetve a sokáig háttérbe szorult Bánffy Miklós-életmű olvasataira. A könyv második részében a kortárs irodalom és irodalomtudomány műveiről írott kritikák olvashatók, amelyek hatékonyan hasznosítják az előző fejezet elméleti és irodalomtörténeti belátásait.
256 oldal
ISBN 973-9373-56-9
Cs. Szabó László
Erdélyi metszetek
Cs. Szabó László számos Erdéllyel kapcsolatos szöveget, esszét, verset publikált élete során. A gyermekkorát Kolozsváron töltő szerző élményei, helyzetértékelései hosszú távon is maradandó részét képezik, képezhetik az erdélyi magyar kultúrának. Szellemi tájékozódásában Cs. Szabó László a régi magyar „enciklopédisták”: Apáczai Csere János, Bessenyei György, Kazinczy Ferenc rokona. Írásaiban a hatalmas, enciklopédikus tudásanyag könnyed, elegáns stílussal ötvöződik. A Pomogáts Béla válogatásában és bevezetőjével megjelenő kötet első ízben nyújt reprezentatív válogatást az Erdéllyel kapcsolatos Cs. Szabó László-szövegekből, erdélyi olvasók számára.
232 oldal
ISBN 973-9373-55-0
Gömöri György
Erdélyi merítések
Gömöri György cambridge-i professzor erdélyi kötődései régről eredeztethetők. Dsida-tanulmányaival vagy a barokkhoz, felvilágosodáskorhoz kapcsolódó írásaival rendszeresen volt jelen erdélyi és magyarországi tudományos, irodalmi fórumokon. Erdélyi merítések című kötetének gerincét a régi erdélyi művelődéstörténettel foglalkozó írások alkotják. Külön figyelemmel kíséri a szerző az erdélyi kultúra nyugati kapcsolatait, például az Angliában felbukkanó erdélyi költőket – ilyen híradás például a Johannes Adamus Transylvanus nevet használó költő Londonról szóló művének elemzése. Az irodalomtörténész sajátos perspektívája révén különösen érzékeny a kultúraközi viszonyok, a különböző régiók, nyelvek közötti átjárás iránt, s ezeket a kapcsolatokat az összehasonlító irodalomtudomány korszerű módszerei alapján vizsgálja. A kötet második részében főként a 20. századi Erdélyről, az itt íródó irodalomról szóló írások találhatók, valamint azoknak a személyes kapcsolatoknak a dokumentumai, amelyek a szerzőt az erdélyi kultúrához kötik.
266 oldal
ISBN 973-9373-49-6
Mindennemű dolgok változása
Hagyományok, források, távlatok
Szerk.: Gábor Csilla
A kötet írásait három tematikus blokkba rendeztük. Az első részben (Középkori műformák, létformák) a középkori írásbeliség kevéssé ismert forrásainak és irodalmi jelenségeinek elemző és problémafelvető bemutatása olvasható, illetőleg betekintés nyerhető olyan korpuszokba, amelyekről korábban csupán az adatszerű információ szintjén volt tudomása még a szakmai közvéleménynek is. Vizkelety András az Ómagyar Mária-siralmat őrző Leuveni-kódex prédikáció-szövegeiről és szerzőiről, Madas Edit pedig a Batthyaneumban található Szent László-prédikációkról közöl tanulmányt. Czintos Emese írása az Érdy-kódexben olvasható prédikációs exemplum, a Csodálatos példa (Exemplum mirabile) latin eredetijéhez való viszonyát tisztázza, míg Bodó Márta a középkori színjátszás liturgikus vonásaira irányítja a figyelmet.
A második rész írásai (A középkori tradíció hatástörténete a kora újkorban), a maguk tematikai és metodológiai sokféleségében azt vizsgálják, hogyan élt tovább, változott és értelmeződött újra a középkori lelkiségi és retorikai hagyomány a kora újkor magyar nyelvű irodalmának néhány jellegzetes szövegtípusában: a prédikációban, a népénekben és az emlékiratban. A tanulmányok ugyanakkor megmutatják azt is, hogy a középkori spirituális tradíció a protestáns gondolkodást is megérintette. Gábor Csilla a prédikáció-műfaj retorikai és teológiai megközelítési lehetőségeihez nyújt vizsgálati szempontokat, Luffy Katalin a Rhédey Ferenc fölött elmondott temetési beszédek értelmezése kapcsán prédikáció és reprezentáció viszonyait taglalja, Horváth Izabella pedig egy Nagyszombatban kiadott, de jobbára Erdélyben elhangzott beszédeket tartalmazó katolikus prédikációgyűjtemény exemplumhasználatát elemzi. Farmati Anna tanulmánya 17. századi katolikus népénekek karácsonyi motívumkészletén vizsgálja a dogmatikai tartalom képi kifejeződéseinek módozatait, történeti szempontokat is figyelembe véve, míg Tóth Zsombor írása Bethlen Miklós emlékirata és a puritánus prédikációirodalom szövegkapcsolataival és történelemteológiai összefüggéseivel foglalkozik.
Végül a harmadik blokk (Kultúrtörténeti források, távlatok) az előző két egység írásainak hátterét, kontextusát villantja fel: megmutatja a középkori és kora újkori tágan értelmezett kultúra, könyvtörténet, politikai gondolkodás egy-egy szeletét. Marton József az egységes latin középkori kultúráról értekezik európaiságunk mai felfogásának horizontjában, V. Ecsedy Judit az Erdélyi Fejedelemség katolikus könyvkiadásának átfogó bemutatását adja. A kötetet záró tanulmányok politikatörténet és kultúra kapcsolódásának egy-egy esetét vázolják: Jakó Klára tanulmányának témája egy Moldvában szolgálatot teljesítő erdélyi származású secretarius – egy tipikus korabeli értelmiségi – életpályája, Hargittay Emil pedig két erdélyi provenienciájú, ma a budapesti Országos Levéltárban illetve az Országos Széchenyi Könyvtárban őrzött 17. századi államelméleti kézirat filológiai leírását adja, tekintettel a korabeli alkotásmód és a szövegek eredetének és hagyományozódásának kérdéseire.
244 oldal
ISBN 973–9373–52–6
Kötő József
A színház fanatikusa
„Nem tudjuk, hogy milyen lesz a jövő színháza, de felelősek vagyunk jelenéért. Ránk az a nemes feladat hárul, hogy kimagasló művészi tettekkel tiltakozzunk minden megalkuvás ellen. Csak az lehet vesztes, aki feladja a harcot, hiszen felejthetetlen elődeinktől útmutató szilárd erkölcsi meggyőződést, hitet és biztatást kaptunk. Ők adták át stafétaként a gondolat, a lélek és szó fáklyáját, hogy méltóképpen és méltósággal adhassuk át az utánunk jövőknek.” (Senkálszky Endre)
244 oldal
ISBN 973-9373-54-2
Ungváry Zrínyi Ildikó
Látványolvasás
Drámáról, színházról és életről szólnak az itt következő tanulmányok. Annak kísérleteképpen születtek, hogy a dráma és színház korai vagy késői formáit, alakzatait olyan dialogikus beszédbe kapcsolják bele, amelyben kirajzolódik az ember és a forma kapcsolatának szövete, felsejlenek a formában vagy annak hiányában elrejtett titkok. Ez a drámát és színművészetet megközelítő antropológiai látásmód nem téveszti szem elől az embert és helyzetét, aki a nyelvet, a gesztust használja, és átformálja.
Borges egyik elbeszélésében mint történetatörténetben, szerepel egy 19. századi verses dráma. A művet egy elítélt írja, szigorúan betartva a klasszikus helyidőcselekmény egységét. A főhős könyvtárszobájában, ahol a cselekmény játszódik, megjelenik egy ismeretlen látogató, majd egyre több idegen, és a hősnek az a kényelmetlen érzése támad, hogy látta már őket valahol, talán álmában. Majd megjelenik menyasszonyának egykori őrült udvarlója, aki azt hiszi magáról, hogy azonos a főhőssel. A történet lassan elterjeszkedik, titokzatosan átalakul a megélt valósággá, visszatérnek a meghaltak, és az őrültről kiderül, hogy valóban ő a főhős. Élethalál határai eltűnnek, és a dráma, elveszítve a szigorú időszerkezetet és a konkrét helyet, önmagába visszatérő lázálommá válik, az őrült lázálmává, aki önmagát álmodja.
Valóságaink alakzatai olyanok és annyifélék, ahogyan és ahányan éljük őket, s nem könnyű rendet teremteni köztük (mintha már láttuk volna őket valahol). A borgesi történet akár a drámárólszínházról való gondolkodás emblémája is lehet, ahogy felveti és demonstrálja, hogy a koronként kimunkált esztétikai formák, narratív technikák hamar hűtlenek lesznek az emberhez, s nem alkalmasak kifejezni életének összehurkolódott, bonyolult történeteit. A forma bomlásával, módosulásával azonban már feltárulkozik az ember létének döbbenetes ellentmondásossága, s ez pedig egyrészt éppen az esztétikai alakzatok által, másrészt azonban csakis a felszámolásuk révén történik meg.
Az itt következő, drámáról és színházról szóló tanulmányok éppen azt vizsgálják, hogyan teljesedik ki a drámai formában útját kereső emberi tartalom különböző korok különböző történelmi viszonyai közepette, különböző alkotóiemberi helyzetekben. És mivel a dráma útja a színpadi feltárulkozás fele tart, ezért az ember és a dráma kapcsolata is mindig a szöveg és kép kettős dimenziójában épül ki. Ezért indokolt, hogy a drámaszöveget az olvasó lassítva, mint képet nézzevizsgálja, megkeresve benne a leendő és a már megtörtént színházi előadás variációit. És ugyanígy, szövegként nézhető, értelmezhető a színházi előadás bonyolult látványszövete, melyben a teatralitás sosem önmagában való, mindig életvilágunk más szövegeivel és hétköznapi alakzataival tart fenn sokszálú kapcsolatot.
238 oldal
ISBN 973–9373–51–8