A lapszám kortárs filozófiai kérdésekre fókuszál, különös figyelmet szentelve a technológia, az etika és a politikai gondolkodás metszéspontjainak. A tanulmányok a filozófiát mint önismereti gyakorlatot és társadalmi szerepvállalást értelmezik, miközben foglalkoznak a digitális korszak kihívásaival, a manipulációval, az időélmény átalakulásával, valamint a poszthumán és metapolitikai eszmék kritikájával. A szerzők különböző diszciplínákból érkeznek, de közös bennük a filozófia aktuális tétjei iránti érzékenység és a hagyomány újraértelmezésének igénye. A tartalomból: Horkay Hörcher Ferenc: A filozófia filozófiája. Önismeret, életmód, beszédaktus, Csepeli György: A transzhumán művészet tragédiája, Kovács Gábor: A technológia és az emberi állapot, Czigányik Zsolt: Molnár Tamás utópiakritikája mai szemmel, Lányi András: Lassuló idő, Szilárdi Réka: Manipuláció és instrumentalizáció a digitális homlokzatok univerzumában, Házas Nikoletta: Fénykép és etika. Vakfolt az etikatörténetben, rejtett szál a 20. századi fotóelméletekben, Kiss Lajos András: Herr Luzifer, ich bin da! Metapolitika és nekrofília Alekszandr Dugin Heidegger-interpretációjában.

Az idő emberi létünk egyik legalapvetőbb fogalma, amely számos tudományos értkezesében és művészeti alkotásban, sok életterületen jelenik meg. Értelmezni próbáljuk a múltat és a jövőt, az idő eredetét és az emlékeket, a jelent és a jelenlétet. Az idő fogalma a lapszám mindegyikében felbukkan. Lakatos Artur az időmenedzsment generációs különbségeire világít rá; Újvári Dorottya a fotózás, Gondos Borbála a filmnézés, míg Lázok Klára az olvasás történétének egy szegletébe vezet be. Murai András az 1965-ben keletkezett ikonikus film, az idén épp hatvanéves A tizedes meg a többiek című alkotást értelmezi mai szemmel. Oláh Ildikó a divat, Jancsó E. Katalin a gasztronómia területen jeleníti meg a múltat, míg Ungvári Zrínyi Ildikó tanulmánya a színház világába vezet. A lapszám további cikkeit Csibi László, Gaal György, Gy. Dávid Gyula, Biró Annamária, Benedek István, Vincze Hanna Orsolya, Balázs Imre József és Szalai Miklós jegyzi, Nyerges Gábor Ádám pedig verseit osztja meg az olvasókkal.

A fenomenológia homlokterében a megélt tapasztalatok, az észlelés, a test és a készségek világa, a világban való mozgásban, cselekvésben és érzékelésben megnyilvánuló tapasztalat közvetlensége áll. A lapszám e fogalom mentén invitálja interdiszciplináris párbeszédre íróit és olvasóit, s vezet végig a perceptuális élmények hétköznapiságán át az elzártabb, ezoterikusabb tapasztalatokig. Ion Copoerunak a husserli fenomenológiával, a dolgok észlelésével foglalkozó írását Marcela Venebra Muñoz tanulmánya követi, mely e tapasztalatok mentén vázolja fel filozófia és antropológia lehetséges párbeszédének kereteit. Az elméleti kérdéseket Bakos Áron a kosz tapasztalatának tárgyalásával hozza empirikus közelségbe, míg Foster Hannah írása a taktilitás múzeumi szerepére fordítja le. Deczki Sarolta a vad, nyers tapasztalat fogalmán keresztül elemzi Kabai Lóránt poétikáját. Az irodalomtudomány fonalát felvéve, de egyre inkább a megfoghatatlan felé fordulva, Serestély Zalán Borges novelláin keresztül a halál tapasztalatának kérdésével foglalkozik, míg Horváth Orsolya a lehetetlen tapasztalat fogalomkörén belül, Rudolf Otto klasszikusán keresztül a vallási élmény természetét elemzi, végül pedig Enesey Diána Jonathan Dinsmore kötete mentén a misztikus vallási élmény, a fényjelenségek tapasztalatáig jut el. A lapszám további írásait Nyilas Atilla, Zsemlye János Konstantin, Oláh Ildikó, Demény Péter, Biró Annamária, Darabont Csenge Zsófia jegyzik. Péntek János a Magyar Tudományos Akadémia megalapításának 200. évfordulója alkalmából az MTA erdélyi tagjainak munkásságát veszi számba. A szerkesztőség Máthé Nóra A Szilágyi Júlia-féle esszé című tanulmányának közlésével emlékszik nemrég elhunyt egykori munkatársára.

A modellek elengedhetetlen részei voltak a társadalmak működésének, folyamatosan alakultak és fejlődtek, alkalmazkodtak a változó valósághoz. A lapszám egyes modellek megjelenését veszi számba, különös figyelemmel a korszakhatárokra, amelyek új paradigmák kialakulását vetítettek előre. Tamás Dénes lapindító írása a könyvek létrejöttének és fogyasztásának átalakulását veszi számba, a következő tanulmányban Ungvári-Zrínyi Imre a fenntarthatóság etikájáról értekezik, legfőképp gazdasági folyamatokról gondolkodva. A médiában bekövetkezett váltásokhoz kapcsolódik Bukovinszky-Csáki Orsolya tanulmánya a mesterséges intelligencia használatáról az újságírásban, valamint Tóth Zoltán János tanulmánya a filmkultúra átalakulásáról. Egri Petra a divattartalmak digitális megjelenítéséről, Tamás Ildikó a számik (lappok) viseletkultúrájáról értekezik, míg Váradi Izabella az irodalomtanítás lehetőségeiről és buktatóiról ír. A lapszám további cikkeit Maksa Gyula, Mitruly Árpád, Szabó K. Attila, Veres Ottilia, Killyéni András Péter, Csép Gergő, Betuker István, Balázs Imre József Nagy András, Czigányik Zsolt, Fodor János, Nagy Anita Apollónia jegyzi, Oláh András pedig verseit osztja meg az olvasókkal.

A tragédia műfaja az emberiség konfliktusokkal terhelt korszakában alakult ki, és noha a modern korban többen a tragédia haláláról cikkeztek, a konfliktusok és a tragikum megélése továbbra is a kortárs valóság részei. Időszerű tehát arról gondolkodni, hogy miben áll a tragédiaforma titka, hogyan sűríthet társadalmi folyamatokat rendkívül letisztult cselekményszálakba, rendszerint kevés szereplő élethelyzetein keresztül. Milyen csoportok és egyének között áll fenn koronként a tragikus konfliktus? 2024-ben alakult az a nemzetközi kutatócsoport, amelyik Franco Moretti komparatista szakmai irányításával a Measuring Tragedy (Megmérni a tragédiát) című programban a nemzetközi tragédiairodalom nagy klasszikusait veszi számba, a tragédia kulturális szerepeit, társadalmi relevanciáját vizsgálva különböző korszakokban. A Korunk márciusi számában a kutatócsoport tagjai közül Franco Moretti, Andrei Terian, Ștefan Baghiu és Balázs Imre József közölnek írást. Műhelyesszéjében Tompa Andrea saját Sokszor nem halunk meg című regénye kapcsán ír Oidipusz történetéről és a regényben színpadra állított művek hátteréről. Karácsonyi Zsolt Szophoklész Antigonéjáról közöl elemzést, Furus Zsolt Katona József drámafordításairól ír. A lapszám további cikkeit Demény Péter, Kovács András, Tárnok Attila, Császár Irma Tímea, Miklós Nóra, Visky Ábel, Gudor Noémi, Zabán Márta és Tapodi Zsuzsa jegyzik, a képanyag Ráduly Mária Piroska munkája.

Az 1867 utáni békés fél évszázadot 1914-től Erdélyben is rendkívül mozgalmas és sok szenvedéssel járó időszak váltotta fel. Az 1918 utáni negyedszázadban háromszor került sor impériumváltásra, majd az 1945 utáni fél évszázadban két rendszerváltásra. Ezek elsődleges okai minden esetben a nemzetközi viszonyok változásai voltak. Nem elhanyagolható szerepet játszottak azonban a változásokban részt vevő és azokat befolyásoló vagy befolyásolni akaró politikusok sem. Összeállításunkban kilenc ilyen erdélyi magyar politikus portréját mutatjuk be. A két világháború közötti időszakból, gróf Bánffy Miklós, Bernády György és gróf Bethlen Béla még a régi magyar társadalmi és politikai elit reprezentánsai voltak, míg Apáthy István és Kós Károly a cím és rang nélküli polgári értelmiséget képviselték. 1945 után a régi elit minden befolyását és sokszor egzisztenciáját is elvesztette. Helyükbe a munkásság és a parasztság soraiból kiemelkedett értelmiségiek léptek. Összeállításunkban négyen képviselik ezt a csoportot: Jordáky Lajos, Kurkó Gyárfás, Luka László és Király Károly. A kilenc politikus élete és munkássága egyben az egész erdélyi magyarság 20. századi küzdelmeinek is tükre.

A Vidékek, irodalmak rendezvénysorozat keretében, 2025. január 31-én, pénteken 17 órakor kerül sor a Boldogságképzetek című eseményre a várfalvi Művelődési Házban. A beszélgetés kiindulópontja a Korunk 2024. decemberi lapszáma.
Résztvevők: Győrffy Gábor, a Korunk szerkesztője, Barabási-Geréb Mária, bölcsész.

A Vidékek, irodalmak rendezvénysorozat keretében 2025. január 21-én, kedden 17:00 órától a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem székhelyén, a Stúdió Színház előcsarnokában (Köteles Sámuel u. 6.) kerül sor a Korunk folyóirat januári lapszámának bemutatójára. A színházesztétika, színháztörténet világába kalauzoló lapszám címe: Színházi szférák.

A rendezvény alkalmával Rigán Lóránd, a Korunk szerkesztője beszélget a lapszám néhány szerzőjével, akik az egyetemhez is kötődnek, köztük Asztalos Veronka Örsikével, Csizmadia Imolával és Szabó Róbert Csabával. A beszélgetést B. Fülöp Erzsébet színész, rendező, egyetemi tanár nyitja meg.

Szeretettel várunk minden érdeklődőt!

A Korunk idei első tematikus lapszámával az előadóművészet sokszínű világába tekintünk be, Erdély gazdag színházi örökségére és annak globális párhuzamaira összpontosítva. Ez az összeállítás a színház világát arra a kérdésre összpontosítva járja körül, hogy az miként tükrözi és alakítja a kulturális identitásokat. Megvizsgálja az erdélyi színházi gyakorlatok fejlődését, kiemeli az innovatív helyi társulatokat, és rávilágít a legbefolyásosabb nemzetközi trendekre. A regionális és globális perspektívák szembeállításával átfogó képet nyújt arról, hogy az előadóművészetek hogyan kötik össze a kultúrákat, és hogyan kérdőjelezik meg a konvenciókat a hagyomány és a modernitás dinamikus kölcsönhatásában.

A tartalomból: Tompa Andrea: „Zsidónak tekintendő vagyok” – Janovics Jenő mentesítési iratai; Asztalos Veronka Örsike: Bjørnson két drámája (A Csőd és Leonarda) a 19. századi magyar színpadon; Szabó Róbert Csaba: Új hősök a Művelődési Útmutató dramatikus szövegeiben: Petőfi Sándor mint történelmi hős; Jákfalvi Magdolna: Értekezés a dramaturgiáról – A cselekvés; Kékesi Kun Árpád: A dramaturgia és a rendezés kérdései a Kulcskeresők szolnoki ősbemutatójában; Demeter Kata: A modern szcenográfia kialakulása a 20–21. századi paradigmaváltások sűrűjében; Csizmadia Imola: Megfigyelve lenni – Egy helyspecifikus színházi tér panoptikus módozata; Boros Csaba: A táncdramaturgia művészetfilozófiai attribútuma – Társasjáték hang- és mozdulatmaradványokkal. Bartha Katalin Ágnes: Az Ifjú barbárok mint a kortárs tragédia újragondolása (életművek új szemléletű színpadiasítása).