Performativitás a művészetekben

Megjelent a Korunk júniusi lapszáma

Milyen az a művészet, ahol maga az emberi test a megmunkálandó anyag? Mit mondanak a kortárs társadalomelméletek a színre vitt életek mítoszairól? Mit tudnak ebből megmutatni például az Elvis Presley-életrajzból ihletődő filmek? Mennyiben tud igazivá válni a színpadon a verejték és a vér, hol húzódnak a realitáseffektusok határai? Hogyan látunk rá a költészet történetére, ha kiemelten figyelünk Csokonai Vitéz Mihály zenéhez való viszonyára, a slam poetryre, a dalszövegekre, vagy akár a szövegcentrikus zenék videoklipjeire?

A performativitás kérdése a művészetekben korszakonként újragondolható ‒ és jelenleg kiemelten aktuális. A performatív elem felerősödése a képzőművészetek és az irodalom területén a határvonalak fellazulását eredményezheti magában az alkotási folyamatban, de a művészettörténeti megközelítésben is, és a színházművészeti területekkel is szükségszerű átfedésben láttatható. A tematikus összeállítás különböző területeken vizsgálja a kérdéskört, a virtualitásra, médiumokra, identitásperformanszokra is figyelve. A lapszám szerzői többek között Kányádi Iréne, K. Horváth Zsolt, Jákfalvi Magdolna, Csörsz Rumen István, André Ferenc, Szabó R. Ádám, Lakatos Miska, Balázs Imre József, Fodor János.