A tragédia műfaja az emberiség konfliktusokkal terhelt korszakában alakult ki, és noha a modern korban többen a tragédia haláláról cikkeztek, a konfliktusok és a tragikum megélése továbbra is a kortárs valóság részei. Időszerű tehát arról gondolkodni, hogy miben áll a tragédiaforma titka, hogyan sűríthet társadalmi folyamatokat rendkívül letisztult cselekményszálakba, rendszerint kevés szereplő élethelyzetein keresztül. Milyen csoportok és egyének között áll fenn koronként a tragikus konfliktus? 2024-ben alakult az a nemzetközi kutatócsoport, amelyik Franco Moretti komparatista szakmai irányításával a Measuring Tragedy (Megmérni a tragédiát) című programban a nemzetközi tragédiairodalom nagy klasszikusait veszi számba, a tragédia kulturális szerepeit, társadalmi relevanciáját vizsgálva különböző korszakokban. A Korunk márciusi számában a kutatócsoport tagjai közül Franco Moretti, Andrei Terian, Ștefan Baghiu és Balázs Imre József közölnek írást. Műhelyesszéjében Tompa Andrea saját Sokszor nem halunk meg című regénye kapcsán ír Oidipusz történetéről és a regényben színpadra állított művek hátteréről. Karácsonyi Zsolt Szophoklész Antigonéjáról közöl elemzést, Furus Zsolt Katona József drámafordításairól ír. A lapszám további cikkeit Demény Péter, Kovács András, Tárnok Attila, Császár Irma Tímea, Miklós Nóra, Visky Ábel, Gudor Noémi, Zabán Márta és Tapodi Zsuzsa jegyzik, a képanyag Ráduly Mária Piroska munkája.
