Közép-Európa

Megjelent a Korunk márciusi száma

Németh László írja: „Mi Duna-népek ott tartunk, ahol a háború előtt, itt élünk egy sorsközösségben, egymásról mit sem tudva. Igazán itt az ideje, hogy megismerjük tejtestvéreinket, akikkel egy sors száraz emlőjét szoptuk.”

Az eltelt csaknem egy évszázad alatt Közép-Európa újra és újra témája lett különböző diszciplínák különböző kutatásainak. Közép-Európa fókusszal adtuk ki ezt a lapszámot, törekedve arra, hogy megjelenítsük e régió közelmúltját és jelenét, abban a komplexitásban, amelyben paradox középnek nevezhető. Történészi, közgazdasági, kisebbségtudományi, szociológiai és vallástudományi nézőpontból vizsgálódó szerzőket kértünk fel, természetesen a régió szépirodalmi történéseit sem hagyva figyelmen kívül.

Olyasféle kérdések izgattak bennünket, hogy milyen értelemben lehet ma Közép-Európáról beszélni, hol húzódnak határai a Nyugattal és a Kelettel szemben. Vannak-e olyan tartós jellegzetességei ennek a régiónak, amelyek tetten érhetők ma is? Mik azok a legfőbb témák, megoldásra váró feladatok, amelyek a régió adott dimenziójában a legsürgetőbbnek tűnnek? Milyen relevanciája van, és mik a határai az olyan elméleti megközelítéseknek, mint kompország, elkésett modernitás, nacionalizmus, populizmus, gyarmat stb.?

 

Variációk államszocializmusra – Magyarország és Románia (1945–1989)

Megjelent a Korunk februári száma

A 2. világháború végére kialakult hatalmi politikai helyzet következtében Románia és Magyarország – más kelet-európai országokkal együtt – a szovjet érdekszféra részévé vált. Ebből következően politikai, társadalmi, gazdasági és kulturális téren egyaránt mélyreható változások zajlottak le mindegyik államban. Ezek lényege a magántulajdon felszámolása, az egypártrendszer kialakítása és a marxizmus hegemón helyzetének biztosítása volt. A berendezkedés lényegi azonosságain belül az egyes országok között azonban nem jelentéktelen különbségek is mutatkoztak. A Variációk államszocializmusra – Magyarország és Románia (1945–1989) című összeállítás arra törekszik, hogy ezeket az azonosságokat és különbözőségeket felvillantsa Magyarország és Románia példáján keresztül.

Olvass továbbVariációk államszocializmusra – Magyarország és Románia (1945–1989)

A sértődés kultúrái

Megjelent a Korunk januári száma

A mai nyilvánosság számos színterét – a közösségi platformok kommentjeitől kezdve egészen a közszereplők megnyilatkozásáig – feltűnően uralják a sértettség, sértődöttség legkülönfélébb megnyilvánulásai. A sértődöttség mindennapi tapasztalattá vált, gyakran előkerülő beszédtéma, konfliktusok okozója, a közbeszéd egyik alapvető meghatározója. Sőt, különféle politikai cselekvések legitim okaként tételeződhet, alapvető hivatkozási forrássá válhat. A Korunk januári számának középpontjában ennek az érzelmi állapotnak az elemzése áll, történészek, antropológusok, szociológusok, médiakutatók foglalkoznak a sértődöttség kultúrájának történetével, jelenbeli megnyilatkozási formáinak elemzésével, a médiumokban és a mindennapi kommunikációs helyzetekben való előfordulásával.

Olvass továbbA sértődés kultúrái

Kérdőjelek kényszerében – Vázlatképek a székelyek történetéből

Megjelent a Korunk decemberi száma

2016-ban jelent meg az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpontja, az Erdélyi Múzeum Egyesület és a székelyudvarhelyi Haáz Rezső Múzeum közös projektjeként a háromkötetes, több mint 2000 oldalas Székelyföld története, ami egy 1872-ben született, számtalanszor és sokféle okokból elakadt terv késői megvalósításának is tekinthető. Megírásában Magyarországon, Kolozsváron és Székelyföldön élő történészek működtek együtt. Az a történész generáció, amely – néhány fiatalabb kollégával is kiegészülve – ennek a munkának a gerincét megalkotta, tovább végezte kutató munkáját. Az utóbbi bő két évtizedben viszont feltűnt és aktív szerepet vállalt egy újabb erdélyi magyar történész-nemzedék, melynek több tagja Székelyföldön él és dolgozik. Ők tevékenységüket jórészt a „háromkötetetest” létrehívó szerző- és szerkesztő-gárda irányításával kezdték, de kutatói érdeklődésük időközben önálló irányt vett. Jelen válogatás tehát teljes egészében olyan történészek írásait tartalmazza, akik már 1990 után kezdték el egyetemi tanulmányaikat. Egy részük már befejezte doktori tanulmányait és megvédte disszertációját, néhányuknál pedig ez még folyamatban van. Az ő kutatásaik részben kiegészítik, de sok vonatkozásban árnyalják is elődeik munkáját – így a „háromkötetetes” Székelyföld története tartalmát, szemléletét, következtetéseit. Néhány téma a tartalomból: A székely megtelepedés: mikor? honnan? hogyan?; A katonáskodó életmód tükröződése székely nemesi családok pecsétábrázolásain; Asszonysors a székely történelemben; A dualizmus-kori székely város; A Magyar Autonóm Tartomány: autonóm Székelyföld vagy valami más?

In the CONCRETE

 

In the CONCRETE címmel nyílik Szentes Zágon fotókiállítása 2021. november 17-én 18 órától a Korunk Stúdiógalériában.

A megnyitót Molnár Emese szociológus, a tárlat kurátora tartja.

A kinti és benti valóság betonba öntött, olykor falra festett részleteit veszi górcső alá Szentes Zágon grafikus, képzőművész New Yorkban és San Franciscoban készült fotósorozata. A Korunk Stúdiógalériában megtekinthető, térről és időről szóló fotómesék hálójába ezúttal különös hangsúllyal szövődik az utca művészete, a street art gyakorlatokat, jeleket, és vizuális jelrendszereket dokumentáló képkockákon keresztül. A vizualitással és nyelviséggel egyaránt szoros kapcsolatot ápoló művész az angolból kölcsönzött leleményes szófordulattal élve (‘In the Concrete’ ≈ 1. a valóságban, a gyakorlatban ≈ 2. beton, a betonban) mutatja be az észak-amerikai kontinens két ikonikus nagyvárosának valóságszeletét, rögzítve a beton közt és a betonnal való együttélés lehetőségeit, alternatíváit; egy olyan anyagét, mely a római Pantheon kupolájának szerkezetében is megjelent már és azóta is formálja, alakítja épített környezetünket. Mindeközben azt is megfigyelhetjük, ahogyan a természet kiszakít, vagy gyakorlatiasan visszavesz magának egy-egy valóság(os)-(beton)szeletet.

Molnár Emese

Várallyay Gyula: Az álom élet

„Oktogenárius, kezdő szépirodalmár” szerző rövidpróza-kötete. Fiktív történetek, elbeszélések, kisesszék – gondolatok életről, halálról, irodalomról, művészetekről és egyfajta mementó a világvándor 1956-os fiatal forradalmároknak.

A jelenleg Washingtonban élő Várallyay Gyula konzultáns mérnökként dolgozott Ázsiában, Latin-Amerikában és Afrikában, közel harminc évig a Világbank tanácsadójaként. Szövegeiben e földrészek egzotikus tájain is végigkalauzolja az olvasót.

Irodalmi hagyatékok, archívumok

Megjelent a Korunk novemberi száma

Az irodalmi hagyatékok kérdéskörének újragondolását több tényező teszi aktuálissá. A digitalizációs gyakorlatok és az ezek nyomán kibontakozó digital humanities mint diszciplína új lehetőségeket nyitott meg az irodalmi múlt értelmezésére, és az irodalmi hagyatékok hozzáférhetővé tételére. A megőrzés funkciójához a kortárs közegben hangsúlyosan kapcsolódik az operacionalizálhatóság igénye. Erdélyben az írói hagyatékok gondozása és kutatása több intézmény között oszlik meg – a lapszám egyfajta körképet nyújt ezeknek az intézményeknek a vállalt szerepéről, lehetséges együttműködéseiről, ugyanakkor esettanulmányszerűen bemutatja egy-egy archívum, hagyaték kutatásának konkrét eredményeit. A lapszám szerzői: Dávid Gyula, Ioana Bot, Mădălina Agoston, Balázs Imre József, Tibori Szabó Zoltán, Zabán Márta, Brînzan-Antal Cristina, Kányádi András, Jakab Júlia, Gálfalvi Ágnes és mások.

Utazó bűnügyek

Megjelent a Korunk októberi száma

Milyen Európa-képet mutatnak a bűnügyi történetek, a krimik? Nyugat-Európa jóléti társadalmai unalmas mindennapjainak állóvizét még mindig a kelet-európai bűnözők és a keletről érkező bűnhálózatok kavarják fel? Vannak-e különbségek a különböző médiumok (irodalmi szövegek, filmek, sorozatok) bűnügyi történetei között? Más-e a bűn és bűnözés természetrajza Kelet- és Nyugat-Európában? Milyen összefüggések mutathatók ki a bűnügyi elbeszélések és az európai identitások működésmódja között? Mennyire képes a bűnügyi elbeszélés a hibrid és interszekcionálisan értelmezett identitások felvonultatására? Milyen a kortárs bűnügyi elbeszélések helyzete a gyártók, a piac és a fogyasztók szempontjából?

A lapszám egy európai kutatási eredményeiből válogat. Az összeállításban az olasz, a francia, a kelet-európai, az ír, a skandináv, a görög stb. krimikről olvashatók összehasonlító elemzések. Az írások egy európai uniós projekt keretében jöttek létre, melyet a Bolognai Egyetem koordinált.

A lapszámot Kálai Sándor és Keszeg Anna szerkesztette.

Filozófus-költők

Megjelent a Korunk szeptemberi száma

Filozófus-költők: Empedoklésztől Heideggerig nem egy filozófus választotta a lírát gondolatai kifejezésére. De vajon mennyire állják meg helyüket versként is a szövegeik? Másfelől: a magyar irodalmon belül és azon kívül számtalan lírai szöveg fejteget gondolati tartalmakat, amelyek amúgy a filozófia „hatáskörébe” tartoznak, de a kifejtés nem értekező prózában, hanem versben valósul meg. Milyen filozófiai hozadéka, gondolati „teljesítménye” van a verseiknek a szakfilozófus szemszögéből nézve? Ez a tematikus összeállítás a filozófus-költők, illetve a költő-filozófusok alkotásait kettős szempontból, a gondolatiság és a líraiság szemszögéből olvassa újra.

Bethlenek és Telekiek

Megjelent a Korunk augusztusi száma

A Bethlenek és a Telekiek a középkortól a II. világháború időszakáig Erdély talán legjelentősebb főnemesi családjai – utóbbi família 1697 óta viseli a római szent birodalmi grófi rangot: katonák, politikusok, diplomaták, tudósok, kerültek ki soraikból. Templom-, iskola-, könyvtáralapítások és támogatások fűződtek nevükhöz. Az összeállítás a Bethlen család bethleni ágának és a széki Teleki család jelentősebb személyiségei közül mutat be néhányat.

Olvass továbbBethlenek és Telekiek

Irásszokások, kontextusok és mentalitások

Megjelent a Korunk júliusi lapszáma

Az írás az évezredek során az adminisztráció, a tudástermelés, -tárolás és -terjesztés, a kommunikáció alapvető eszközévé és médiumává vált. Végigkísérte az embert a civilizáció hosszú történetén. Mentalitásokat stabilizált, ingatott meg, kapcsolt össze; társadalmi esélyegyenlőségeket és egyenlőtlenségeket állított elő; különböző identitások létrehozását és működtetését tette lehetővé; távoli korokat és világokat tett megközelíthetővé. Az írás gyakorlása egyaránt szolgál mágikus, vallásos, gazdasági, rituális, esztétikai, teret tagoló funkciót. Komplexitása révén olyan tudományok reflektálnak rá, mint a történelemtudomány, a filozófia, a nyelvtudomány, az irodalomtudomány, a neveléstudomány, a pszichológia és az orvostudomány. A társadalmat és a kulturális gyakorlatokat vizsgáló etnológia és antropológiai megszületését követően az írással kapcsolatosan új kérdések merültek fel.

A Keszeg Vilmos által szerkesztett lapszám az írás, ennek kontextusai és a kapcsolódó mentalitások problematikáját vizsgálja – a kérdéskör elismert szakértői segítségével.