Kiállításpoétikák

Megjelent a Korunk novemberi száma

A lapszám a kurátori szemlélet fogalmát, a kurátori szerep lehetőségeit járja körbe, annak nemzetközi szakirodalmát, helyi gyakorlatait tolmácsolja az erdélyi kiállításkészítésben, muzeológiában, archiválásban érintettek felé. Az utóbbi évtizedekben a kurátor szerepköre átalakult, a kutatóval vagy a művésszel egyenértékű lett, ezzel együtt a múzeumok is a megőrző, archiváló intézményből a részvételre buzdító, alternatív oktatási formákká nőtték ki magukat. Ebben az új kontextusban egy kiállítás olykor művészi gesztusként is értelmezhető, máskor pedig egy kutatói értékezéssel ér fel, vagy egy társadalmi performansszal. A lapszám szerzőit arra kértük fel, hogy a kiállítást mint médiumot definiálják, illetve esettanulmányokkal hívják fel a figyelmet annak eszköztárára, a benne rejlő interpretációs lehetőségekre.

Olvass továbbKiállításpoétikák

Kolozsvári anziksz

Megjelent a Korunk októberi száma

Miért és mikor vált „kincses Kolozsvár” ”romlott Kolozsvárrá”? Mit tudunk a humanista plébánosról, az asztrológus főbíróról és a fejedelmi diplomatáról?  Hogyan vigadtak a 16. századi kolozsváriak, és kik voltak a pajzán hegedűsnék? Milyen történetek helyszíne (is) volt a „feredőház”, és milyen erkölcsi előírásokat tartalmaztak a kora újkori céhjegyzőkönyvek? Hogyan alakult a kolozsvári sportélet a reformkorban és hogyan kezdődött az 1848-as forradalom Kolozsváron? Milyen konfrontációk színhelye volt a Nemzeti Kaszinó a 19. század húszas-negyvenes éveiben?  Ezekre és hasonló kérdésekre keresi a választ az összeállítás, amely 150 év kolozsvári kiállításain is virtuális sétát tesz az olvasóval.

 

A moldvai csángók

Megjelent a Korunk szeptemberi száma

A moldvai csángók / Ceangăii din Moldova / Moldavian Csángós – a Korunk folyóirat tematikus lapszáma

A moldvai csángók sajátos kultúrájuk, etnicitásuk, valamint a hozzájuk tapadó nemzeti/szimbolikus jelentések következtében az elmúlt időszakban a tudományos kutatás, az erdélyi és magyarországi társadalmi nyilvánosság középpontjában állnak. A csángó népzene és néptánc töretlen népszerűsége fontos részét képezi a magyar nyelvterület táncház-szubkultúrájának. A csángó népi kultúra szervezett keretek között történő népszerűsítése identitás-felmutató gesztussal bír, érzelmi felhajtóerővel rendelkezik, „mentésre”, segítségnyújtásra, azonosulásra ösztönöz. A 2000-es évektől kezdve jelentős nemzetközi diplomáciai és közpolitikai változások történtek, amelyek kihatással vannak, lehetnek a „csángó ügyet” illetően. 2001-ben az az Európa Tanács Románia számára kötelező érvényű Ajánlása a moldvai csángó kultúrát és nyelvet egy önálló kisebbség attribútumaiként határozta meg. Elsősorban magyarországi kormányzati forrásokra valamint magántámogatásokra alapozva a 2000-es évek elejétől Moldvában kiépült egy több falut átfogó magyar nyelvű oktatási hálózat. Az ország EU-csatlakozását követően ugyanakkor megváltoztak a csángó migráció célpontjai (a vendégmunkások Magyarország helyett elsősorban nyugat- és észak-európai, részben közel-keleti országokat választanak) másrészt a migráció jelensége tömeges méreteket öltött.

Olvass továbbA moldvai csángók

Európa-tervek

Megjelent a Korunk augusztusi száma

Az Európa-tervek című összeállítás célja az európai egységgondolat fejlődéstörténetének végigkövetése. Az eszmetörténeti vonal felvázolása mellett az egyes tanulmányok megjelenítik az adott kor történeti hátterét is. A súlypont résztematikái: Az európai egységgondolat története (Szénási Éva); Közép-Európa: német feladat? A Közép-Európa gondolat funkciói 1814–1945 között (Németh István); A Montánuniótól az Európai Unióig (J. Nagy László); Az európai polisz (Schöpflin György); Az Európai Unió esete a kisebbségekkel. A Balladur-tervtől a kisebbségvédelmi csomagig (Markó Béla); Mit várt Európától az Antall-kormány? (Jeszenszky Géza). A szaktanulmányokat szöveggyűjtemény követi (részletek Saint-Pierre abbé; Saint-Simon – Augustin Thierry; Richard Coudenhove-Kalergi és Antall József szövegeiből).

 

Művészetfilozófia

Magjelent a Korunk júliusi száma

A kortárs képzőművészetben a „kézügyességet” (technikai, mesterségbeli tudást) egyre inkább a nagy újító, Marcel Duchamp által emlegetett „agyügyesség” váltja fel. Ennek eredménye azonban nem csupán a konceptuális művészet elburjánzása (túlburjánzása?), hanem paradox módon az is, hogy az újabb művek értelmezése és megértése csaknem a teljes művészettörténeti hagyomány ismeretét, elméleti jártasságot is igényel – és nem csupán hedonisztikusan esztétikai viszonyulást; hiszen az újonnan születő, formabontó művek nagyon is szorosan kötődnek a hagyományhoz a reflexió, a tagadás vagy akár a pastiche gesztusai által. Ebből a sajátos problémahelyzetből indulnak ki a Korunk Művészetfilozófia súlypontú lapszámának szerzői, akik kritikailag reflektálnak a művészettörténeti múlttal ebben a felemás viszonyban kapcsolatot tartó alkotásokra, sőt magára a kritikára is.

Olvass továbbMűvészetfilozófia